Hebel

János Péter, német költő, szül. Baselben 1760 máj. 11., megh. Schwetzingenben 1826 szept. 22. Felváltva tanítói, tanári és lelkészi pályán működött; halálakor prot. prelátus és a konzisztórium tagja volt. Munkáit természetes humor és egészséges észjárás jellemzik, ez teszi megfoghatóvá, hogy szükebb hazájában, az alemánok között (Svábországban, a Rajna kanyarulatánál), kiknek nyelvjárást is használta, oly nagy sikereket ért el. E sikert első sorban Alemanische Gedichte cimü művének köszönheti (1803, azóta sok kiadást ért), melyet megkisérlettek az irodalmi nyelvre is lefordítani (legjobban Reinick Róbert 1876, 6. kiad.), de emellett eredeti bájából sokat veszített. Tartalmukat e költemények a természetből, a póréletből merítik; az egyszerü jeleneteket H. valódi művészettel tudta költői szinvonlra emelni. Két népies műve van ezenkivül H.-nek, melyeknek egyes darabjai iskolai német olvasókönyveink révén nálunk is eléggé ismeretesek, ezek: Der rheinländische Hausfreund (1808) és Das Schatzkästlein des rheinländischen Hausfreundes (1811). H. összes művei 1832-34. jelentek meg 8 kötetben; életrajzát Schultheiss irta meg (1831); ujabban Läugin (1874).

Forrás: Pallas Nagylexikon