Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Hegedüs... ----

Magyar Magyar Német Német
Hegedüs... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Hegedüs

1. István, filologus, szül. Kolozsvárott 1848 szept. 7. U. o. végezte elemi és gimnáziumi tanulmányait, majd a budapesti ref. teologiai akadémia növendéke lett; innen a berlini és a lipcsei egyetemre ment s időközben beutazván Németország nevezetesebb városait, 1872. Kolozsvárott a ref. kollégium egyik klasszika-filologia tanszékére hivták meg egyelőre segéd-tanárul. Egy év mulva már rendes tanárrá lett, 1881. pedig a kollégium igazgatójává választották. 1886. habilitáltatta magát a kolozsvári tudományos egyetemen az esztétikából, a következő tanévben pedig u. o. a klasszika-filologia rendes tanára lett. Számtalan nagyobb munka és értekezés mellett a költészettel is foglalkozott. 1881. jelent meg egy kötet költeménye. A kolozsvári nemzeti szinházban a Költő leánya és az Éjféli párbaj cimü drámai költeményeit sikerrel adták elő; ezenkivül Petőfi válogatott verseit latinra fordította.Szerkesztette egy ideig a Család és Iskola c. népnevelési közlönyt s főmunkatársa volt az Élet és Irodalom c. szépirodalmi lapnak. Titkára volt az iparfejlesztő-egyletnek és az Erdélyi Muzeum-egylet bölcsészeti szakosztályának, melynek folyóiratát is ő szerkesztette; egyik legmunkásabb tagja az Erdélyi Irodalmi Társaságnak; a kolozsvári ref. egyház algondnoka. 1891. a budapesti tudományos egyetem klasszika-filologia tanszékére nevezték ki. Janus Pannonius lefordításával a Kisfaludy-társaság bizta meg, mely 1893 febr. 1. rendes tagjául választotta, s melyet az 1894. Jósika-ünnepélyen ünnepi ódával képviselt. Thukydidesről irt nagyobb tanulmányt, melyben e remekiró művének legszebb részeit műfordításban adja. A magyar tudományos akadémia I. osztályán pedig, mint vendég, két művét mutatta be: egy Mihály vajdáról szóló történelmi költemény ismertetését és formahű fordítását (Irodalomtörténeti Közlöny 1893) és Lucretiusról irt tanulmányát (Athenaeum 1894). Főbb művei: műfordítások: Schiller, Wallenstein halála; Grillparzer, Medea; Goethe, Hermann és Dorothea; Gregorovius, Pápák siremlékei; Thukydidesből szemelvények. Nagyobb tanulmányok: Eszmény a művészetben (Figyelő 1870); Goethe Westöstlicher Diwanjáról (1871); A hellén eszmék és a keresztyénség (Erdélyi Muz. 1878); Utilismus a nevelésben (Magyar Tanügy 1879); Epikuros a megsemmisülésről (Erdélyi Muz. 1879); Euripides és Goethe Iphigeniája (1880); A tragikum lényege és a görög tragikusok (Erdélyi Muz. kiad.); Aiskhylos «Perzsák» c. tragoediája (u. o.); A testvérgyülölés tragikuma Aiskhylosnál stb. (u. o. V.); Horatius Ars poeticája (u. o. X. köt.); Thukydides művének keletkezési ideje (Ph. Közlöny 1893); Seneca (u. o. 1894); Janus Pannonius és a humanisták (Beöthy, Képes irodalomtörténet 1893); Lucretius Carus (Athenaeum 1884) stb.

2. H. Lajos, szinész és drámairó, szül. Kisujszálláson 1818., megh. Pesten 1860 jul. 18. Szülőhelyén és a debreceni kollégiumban tanult 1836-ig; ekkor Fáncsynak ott szereplő szintársulatához szegődött, pár év mulva a pesti nemzeti szinház tagja lett; egy ideig mint vidéki szinigazgató is működött. Az 50-es években több szinművet irt és fordított. Neje halála minden életkedvét elvette, a szinháztól is elbocsátották, s nemsokára ő is neje után halt. Eredeti szinművei voltak: A hazatértek (dráma 4 felv.); Rózsakirályné (népszinmű); Bibor és gyász (dráma 4 felv., Jókai Könyves Kálmánjával osztozott a Tomory-féle pályadijon 1856); Nagy Lajos és kora (dráma); Róma leánya (tragédia).

3. H. Lina (Bodenburg), született Kéthelyen (Somogy) 1837 jun. 22., megh. Budapesten 1859 szept. 19. Kassán nevelkedett az apácazárdában, honnan belső vágyától ösztönöztetve, a szinészi pályára lépett. 1854 febr. 18. lépett Aradon szinpadra és pedig igen szép sikerrel, azután Nagyváradon és Pozsonyban. Ugyanitt lett a testi és lelki kellemmel megáldott szinésznő Hegedüs Lajos szinházigazgató nejévé. 1858. lépett föl a pesti nemzeti szinházban először és legott állandóan szerződtették is. Az ő szerződtetésével megnyilt a népszinmű és népdalok világa. Páratlan tehetsége, szorgalma és éneke ellenállhatatlan varázst gyakorolt a népies női szerepkörben. A jövője iránt táplált szép reményeknek váratlanul végét vetett néhány napi betegség után bekövetkezett halála. Emlékét Jókai Mór Egy család drámája c. rajzában örökíté meg.

4. H. László, ref. lelkész és iró, szül. Sárospatakon 1814 nov. 13., megh. Budapesten 1884 febr. 28. Tanulmányait szülővárosában végezte s 1839. már teologus korában sárospataki lelkésszé választották. Mielőtt azonban elfoglalta volna állását, egy évet a berlini egyetemen töltött, leginkább a bölcsészettel s a népnevelési szakokkal foglalkozván. 1855. alsó-zempléni esperessé választották s e minőségében sokat tett a népnevelés emelésére. 1858-59. egyike volt a legkiválóbb prot. előkelőségeknek, kik a prot. egyházat szabályozni kivánó császári pátens ellen nagy tevékenységet fejtettek ki. Irodalmi munkássága a tanügy körében mozgott. A képviselőháznak huzamosabb ideig tagja volt. 1860. okt. 9. a magy. tud. akadémia levelező tagjává választotta.

5. H. Sámuel, szül. Tordán 1781 aug. 26., megh. Szászvároson 1844 ápr. 29. Az enyedi kollégiumban növekedett, melynek későbben kitünő tanára lett. Atyját elvesztvén, nevelőnek állt be az Ugron-háznál, s ott második atyát talált növendéke rokonában, Szentkereszti tábornokban, kinek sokat köszönhetett kiképeztetése tekintetében. 1807. megjárta a göttingai egyetemet, majd felváltva tanár és pap volt Enyeden, Kolozsvárt, Tordán, Szászvároson. Enyeden a költészetet, Kolozsvárt a hittudományt, ismét Enyeden a római irodalmat, történetet, esztetikát s országtant adta elő. Szászvárosi pap korában az 1837-iki szebeni országgyülésen hitszónoki tisztet viselt. Nagy-Enyed neki köszöni nyomdáját, melynek első nyomtatványai, római klasszikusok kiadásai alsóbb iskolai osztályok számára, felügyelete alatt jelentek meg. Egyházi és halotti beszédein kivül Poétai próbáit adta ki (Kolozsvár 1837, 2 köt.). Kéziratban maradtak: Erdély történetei, aritmetikája és algebrája logaritmusi táblákkal, melyekre amaz időben kiadót nem talált. Életrajzát megirta Sámuel Aladár (Prot. Közlöny 1894).

6. H. Sándor, politikus, szül. Kolozsvárott 1847 ápr. 22. Tanult a kolozsvári reform. kollégiumban, 1865. Pestre jött, ahol az egyetemen jogi tanulmányokat végzett, az államvizsgákat s a birói elméleti vizsgát letette, egyuttal nevelő volt Csengery Antal házánál, ki őt a Budapesti Szemle szerkesztésénél alkalmazta. Pesten állandóan megmaradt, meghonosodott, a hirlapirodalom előkelő tagja s vezércikkirója, nevezetesen: 1868. a Hon szerkesztőségébe lépvén, e nagy lapnak Jókai oldala mellett főmunkatársa, a pénzügyek alapos ismerője, de egyszersmind jótékony, vallásos és emberbaráti intézetek elnöke, vagy igazgató-választmányi tagja lett. 1875. Abrudbánya választotta meg országgyülési képviselőjévé. 1878 óta a legfontosabb, t. i. a pénzügyi bizottság előadója s több számos és jelentékeny törvényjavaslat referense és magyarázója; 1876 óta a delegáció tagja s 1877 óta annak jegyzője. 1884. az abrudbányain kivül a kolozsvári kerületben is megválasztatván, a kettő közül az utóbbi megbizást, szülővárosáét fogadta el, és 1887. és 1892. ugyanazon mandátummal foglalt ülést a képviselőházban. Pénzügyi művei: Önkormányzat és pénzügy (1878); az 1881. valuta-kongresszusról tett terjedelmes jelentése; a bankkérdésről, cukor- és szeszadóról készített tanulmányai. Ezek alapján 1885 máj. 28. a magyar tudományos akadémia levelező tagjává s ott a nemzetgazdasági bizottságba, 1893 máj. 12. pedig rendes tagjává választatott, e egymás után igazgatósági tagja lett a triesti Assicurazioni Generali biztosító társaságnak, a balesetek ellen biztosító bécsi társaságnak, a budapesti jelzáloghitelbanknak és pénzváltó- és leszámítoló banknak, a Ganz-féle gyár részvénytársaságnak, elnöke a nemzeti tornaegyletnek, a józsefvárosi jótékonyegyletnek és gondnoka a budapesti református egyháznak. Akadémiai megválasztatása óta irt a Budapesti Szemlében (1890) a cukoradóról, az árképződésről és törvényeiről, a Nemzetgazdasági Szemlében (1890) Oroszország pénzügyeiről; az akadémián olvasta fel s annak Értesítőjében (1894, IX. k. 7. sz.) adta ki az Adóeszményről tudományos és gyakorlati szempontból tárgyu tanulmányát. Munkatársa e lexikonnak is tsb. A Lipót-rend lovagkeresztes vitéze.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is