Hegemónia

(gör.), vezérség; az ó-kori görög államok szövetségében egyik tagnak ama politikai elsőbbségét, vezérlő hatalmát értették alatta, melynél fogva a szövetség közös ügyeit intézte, a hadjáratokat vezette. Peloponnezusban már ősidőktől Sparta birta a H.-t, mely később Közép-Görögországra is kihatott. A persa háboruk idejében ugyancsak Sparta állott a görögök élén, de ekkor Athén, fényes tengeri győzelmeivel, melyek a persa támadások meghiusultát első sorban eredményezték, a tengeri H.-t megszerezte és a szárazföldre is kiterjeszteni törekedett. Athén és Sparta versengése idézte elő a peloponnezusi háborut, mely Görögország fölött ismét Spartának adta a vezető hatalmat. Midőn azonban a tébaiak, Epaminondas alatt Spartát Leuktránál (Kr. e. 371.) és Mantineánál (Kr. e. 362.) legyőzték, a H. Tébére szállott át, de csak rövid időre, mert Fülöp, macedoni király, a görögök fölött Charoneiánál (Kr. e. 338.) nyert győzelem után magához ragadta és ezzel a hellén szabadság is elenyészett.

Forrás: Pallas Nagylexikon