a Biharhegység Fehér-Kőrös és Maros közötti D-i szakaszának
legnyugatibb tagja, Arad vármegyében, a Maros és Fehér-Kőrös völgyei között. A
hegység főgerince egészben véve a Maros folyóval párhuzamosan huzódik Ny-ról
K-felé s Hunyadmegye határán, a zámi és kazanesdi völgyek által jelölt
horpadáson túl az Erdélyi Érchegységhez csatlakozik. Három szakaszra osztható:
a Hegyes, a Drócsa és a Pietrósza szakaszára. A hegység Ny-felől egy a
főgerincre derékszög alatt álló harántlánccal közvetetlenül és hirtelenül
(minden elődomb nélkül) emelkedik a 115-120 m. magas alföldtől közel 600 m.
magasságig s itt jelentékenyebb emelkedések a Kecskés (471 m.), Magura (479
m.), Hidegkút (573 m.) és Kukurbeta (496 m.). Ezen csak két helyen lehajló,
egyébként összefüggő gerinchez, melyet korábbi szőllőbősége miatt Aradi
Hegyaljának neveznek, a Hidegkútnál csatlakozik a H. főgerince, mely
kisebb-nagyobb kanyargásokkal, egészben véve K-i irányban csap s Ny-i
szakaszában a Hegyesben (800 m.), középső szakaszában a Drócsában (837 m.),
keleti tájában a Pietra alba (816 m.) és Pietrosza (695 m.) csúcsokban
kulminál. Ezen egyenes vonalban 75 km., kanyargásaival mintegy 85 km. hosszu
gerincet több helyen mély nyergek rovátolják, melyeken át azonban csak egy
helyen, közvetlenül a Drócsa mellett (550 m. magasságban) vezet járható
közlekedési út (a Szlatinai-völgyből a Gurahoncra). A H., mely Ny-i részében
csak 15-20 km. széles, középső és K-i szakaszában 25-30 km.-nyire szélesedik és
főgerincéről É. és D-felé igen hosszu, s mélyen bevágódó nagy völgyek nyilnak a
Fehér-Kőrös és Maros alacsony fekvésü (140-150 m.) völgylapályra. Ezek közül a
legnagyobb a Csiger (l. o.) völgye, mely ÉNy-felé nyilik. Geologiai szerkezete
szerint a H. tulnyomóan kristályos kőzetekből, u. m. a phyllit sokféle
változatából, alárendelten quarcitpadokból és kristályos szemcsés-palás
mészkőtelepekből, közepe táján kiterjedt krétakorbeli képződményekből épült
fel, melyekre különösen a Fehér-Kőrös völgye felé harmadkori lerakódások települnek,
mig D-felé a hegység geologiai alkata átcsap a Maros balpartjára, hozzáfüzve a
H.-hoz a lippai hegyeket és a Marosment-dombvidéket, melyet a Maros
lippa-sólymosi szorosa által a hegységtől elvágott. Az eruptiv kőzetek közül a
diorit, granitit és diabas lép fel nagyobb kiterjedésben. A H. túlnyomóan
erdős, Ny-i s részben D-i és É-i lejtőit azelőtt kitünő szőllők foglalták el
(Paulis, Ménes, Gyorok, Világos, Magyarát), melyek a filloxera pusztításai
folytán nagyobbára elpusztultak (1882. 6242 ha. szőllőterület volt
Aradmegyében, 1892. csak 3080 ha.) s most kopáron maradtak. A Maros mentén
sürüen követik egymást a községek s az Aradi-Hegyalja Ny-i tövét a községek
szakadatlan láncolata s a szőllőkben a présházak ezrei szegélyezték. A hegység
nagy völgyeiben is nagyobb számmal vannak községek s a Drócsa alatt fekvő
szlatini nagy (Munk-féle) gőzfürésztelepre vasuti szárnyvonal is vezet a m. á.
arad-piskii vonalának tótváradi állomásáról. A Körös völgyében a vasut
Gurahoncig hatol a hegység belsejébe. A hegységben némi bányászat is folyik,
ugymint Aranyág és Dud határában rézércekre, Tauc mellett vasércekre. Azonkivül
több helyen (Milova) jó építőkövet fejtenek. A nagy famennyiség feldolgozására
több helyen (Szlatina, Madrizest, Aranyág stb.) gőzfürészek vannak.
Forrás: Pallas Nagylexikon