Heidelbergi káté
keletkezése helyéről pfalzi vagy palatinátusi káténak is
nevezik. Szerzői Ursinus Zakariás és Olevanus Gáspár, ref. hittudósok, kiket
III. Frigyes pfalzi választó-fejedelem (l. Frigyes 38) azzal bizott meg, hogy a
biblia alapján irjanak olyan vallástani népkönyvet, amelyből minden koru és
állapotu református hivő tisztán és igazán megismerje a keresztény vallást és
amely amás vallásuakkal szemben hitvallási irat gyanánt is szolgáljon. Az ily
indokból készített nevezetes művet a fejedelem, zsinati jóváhagyás után, saját
cimerével diszítve, előszóval közrebocsátotta 1563. Háromszázados
fenmaradásának emlékére az amerikai ref. státusok nagy örömünnepet tartottak
Filadelfiában 1863 jan. 17-23. Hazánkban is mindjárt keletkezése után
ismeretessé lett. A szatmárnémeti nemzeti zsinat 1646. kánonilag kimondotta,
hogy a H. vagyis palatinátusi káté mindenütt megtartassék és taníttassék.
Magyar nyelven Pápán, Huszár Dávid nyomdájában jelet meg először 1577. s
azontul temérdek kiadást ért. Nevezetes adat, hogy I. Rákóczi György a H.-t
Gyulafehérvárott, az általa létesített könyvnyomdában, Fogarasi István lugosi
oláh-magyar ref. lelkipásztor fordításában oláh nyelven kiadta 1648. V. ö.
Szilágyi Ferenc, A H. (Pest 1869); Erdős József, A H. (Debrecen 1891);
Protestáns Szemle (1891, III. füz.); Dalton, Der H.-er Katechismus (1883);
Gooszen, D. H.-K. (Leida 1892).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|