Heilbronn
Neckrar Württenbergi kerület fővárosa, a Neckar jobbpartján,
termékeny vidéken, több vasutvonal találkozásánál, 29.941 lak., vas- és
fémöntéssel, ezüstékszer- és edénykészítéssel, gép-, papir-, cukor-,
mesterséges trágya-, enyv-, fügekávégyárakkal; szőllő-, gyümölcs- és
sótermeléssel és igen élénk kereskedéssel, melyet a Neckaron létesített
lánchajózás is tetemesen előmozdít. A belső részeiben középkori, de
külvárosaiban egészen modern külsejü város legjelentékenyebb épületei a XV.
századból való, művészi kőfaragó-munkákban gazdag városi templom, 62 m. magas,
karcsu toronnyal és üvegfestményekkel; a városháza érdekes okiratgyüjteménnyel;
a német rend háza, a melyben 1633. Oxenstierna a heilbronni egyezséget kötötte
és a Neckar partján az ugynevezett tolvajtorony, amelyben egykor Götz v.
Berlichingent tartották fogva. Közelében gipszet és homokkövet bányásznak. H.
vidéke, szelid éghajlatánál fogva is, tele van gyönyörü kertekkel és
ültetvényekkel. H. nevéről 741. történik először említés; városi jogokat IV.
Henriktől kapott. 1360. birodalmi várossá lett. 1633. Oxenstierna a sváb,
frank, felső- és alsó-rajnai kerület képviselőivel, továbbá az angol, hollandi
és francia követekkel a 30-éves háboru folytatása céljából itt egyezséget
kötött. 1803. került Württenberghez. V. ö. Kuttler, H., seine Umgebungen und
Geschichte (1859); Knapp Th., Über die 4 Dörfer der Reichsstadt H. (Heilbronn
1894); Freudenberger, H. (1892).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|