Heinicke

Sámuel, az első németországi siketnémaintézet megalapítója. Szül. Nautschützban 1727 ápr. 10., megh. Lipcsében 1790 ápr. 30. Hányatott előélet után kántorságot vállalt Eppendorfban s itt Amman K. Surdus loquens-ének utasításai szerint siketnémák tanításával is foglalkozott. 1778. a szász választó-fejedelem támogatásával Lipcsében nyitotta meg az első németországi intézetet, melyben az u. n. német módszer szerint növendékeit a beszédre tanította. Irt több munkát s heves tollharcot folytatott a francia De l"Épée (l. Épée) ellen. Nevezetesebb művei: Beobachtungen über Stumme u. die menschliche Sprache (Hamburg 1778); Über die Denkart der Taubstummen (Lipcse 1789).

Forrás: Pallas Nagylexikon