Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Heinrich... ----

Magyar Magyar Német Német
Heinrich... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Heinrich

1. Alajos, tanár és iró, szül. Budapesten 1855 jan. 25. Középiskolai tanulmánait u. o. végezte, egyetemi tanulmányait Budapesten és Lipcsében. Majd hosszabb külföldi tanulmányutat tett s meglátogatta Berlint, Strassburgot, Göttingát, Párist és Londont. 1878. az ókori föld- és néprajz magántanára lett a budapesti tud. egyetemen; 1882. a budapesti ref. főgimnázium, 1887. a VII. ker. állami főgimnázium tanára lett. Irodalmi működése: kisebb és nagyobb értekezések, különösen a Földrajzi Közleményekben és a Philologiai Közlönyben.

2. H. Gusztáv, filologus (germanista), iró és kritikus, szül. Budapesten 1845 márc. 17., u. itt végezte a gimnáziumot, egyetemi tanulmányait pedig a filologia és történelem köréből Lipcsében és Bécsben, mire 1867. a budapesti egyetem bölcsészeti doktorrá avatta, mig 1871. az ágostai evangelikus felekezet bányakerületi bizottsága előtt tanári vizsgálatot tett a német nyelvi és irodalmi és a torténelem-földrajzi szakcsoportból. 1867-75. mint gimn. tanár működött, előbb a budapesti evang. gimnáziumban, azután a tanárképző intézet gyakorló iskolájában, miközben 1871. magántanár lett a budapesti egyetemen. 1873. egyetemi helyettes tanárrá és a tanárképző intézet tanárává nevezték ki, 1875. pedig rendkivüli, végre 1878. rendes egyet. tanárrá; jelenleg is ez állásban működik. Működése nem szorítkozik az egyetemre, nagy munkásságot fejt ki a német és magyar filologiai irodalom terén és a magyar tanügy átalalkulásában az utolsó két évtized folyamán előkelő részt vett. A közoktatási tanácsnak 1875-től tagja, 1897-től pedig ügyvivő alaelnöke volt 1894 végéig. Az akadémia 1880. levelező, 1892. rendes taggá, a Kisfaludy-társaság 1882. taggá választotta. Alelnöke a Budapesti Philologiai Társaságnak és elnöke az 1892. ujjá alakult Magyar Pedagogiai Társaságnak. Az egyetem bölcsészeti karának 1886-88. dékánja volt; tagja az orsz. tanárvizsgáló bizottságnak Nevezetes hatáskört biztosított tehetségének a tőle szerkesztett folyóiratokban is. Igy szerkesztette 1868-69. a Tanügyi Füzeteket (Császár Károllyal), 1872-76. a Magyar Tanügyet (Kármán Mórral), 1881-91. az Ungarische Revuet és 1877-1891. az Egyetetmes Philolog. Közlönyt (P. Thewrewk Emillel), melynek irányára ma is befoly. Irodalmi működése főleg a német és a magyar irodalomtörténet terén bir nagyobb fontossággal. Önálló könyvei: Bánkbán a német költészetben (Irodalomtörténeti tanulmányok, Budapest 1879); A német irodalom rövid története (1889). Főműve eddig: A német irodalom története (a magyar tud. akadémia könyvkiadó vállalatában. I., Budapest 1886, II. 1889). Ez első két kötet a XVII. sz. végéig halad; nálunk e téren az egyetlen nagyobbszerü mű. Szintén az akadémia könyvkiadó vállalatában jelent meg: Goethe Faustja (Tanulmányok. Irták Boyesen Hjalmar Hjorth és H. G., Budapest 1888. A könyv első része Boyesen könyvének fordítása Csiky Gergelytől, második része H. Faust-tanulmányai); Deutsche Verslehre zunächst für höhere Lehranstalten (2. kiad. 1878, a ritmikai alapon nem álló német verstanok egyik legjobbika). Kiadás: Hartmann von Aue, Der arme Heinrich, XIII. sz.-i német költői elbeszélés, bevezetéssel, jegyzetekkel és szótárral (1882). Kiadások a Jeles irók iskolai Tárában, értékes bevezetésekkel és jegyzetekkel: Német balladák és románcok (1878, 2. kiad. 1885); Herder Cid-románcai (1880); Schiller, Wilhelm Tell (1883); Lessing, Minna von Barnhelm (1888). Középiskolák felsőbb osztályai számára szerkesztett Deutsches Lehr- und Lesebuch-jának, Német Olvasókönyvének kötetei 1870-1891. számos kiadást értek. Az egyetemes irodalom köréből: Boccaccio élete és művei (a legujabb kutatások alapján, 1882). A magyar irodalom köréből jeles kiadásai (az Olcsó Könyvtárban) bevezetésekkel: Kazinczy, Bácsmegyeinek gyötrelmei (1879); Mészáros Ignác Kártigámja (1880); Dugonics Kun Lászlója (1884); Bátori Máriája (1887) és Toldi Miklósa (1894). Németre fordította Greguss Ágost beszédeit és tanulmányait: Reden und Studien (Zerbst 1875) és Csengery Antal emlékbeszédét Deák Ferencről: Franz Deák (Lipcse 1877). A latin filologia köréből két iskolai kiadás jegyzetekkel: Cicero Laelius de amicitia és Cato Maior de senectute (1877). Ezenkivül nagyszámu kisebb tanulmányt tett közzé kivált a Budapesti Szemle, Ungarische Revue, Egyetetmes Philologiai Közlöny füzeteiben, az akadémiai Értekezések közt és a Kisfaludy-Társaság Évlapjaiban. Nevezetesebbek a német irodalomra vonatkozók közül: Hamerling és legujabb regénye, A Tistan-monda Németországban, Az Edda eredetéhez, Gót költészet és próza, Ulfilas és a gót nyelvemlékek, A Nibelung-ének jubiliuma, A Hildebrand-dal, Tell-tanulmányok, Muspilli, A Lajos-dal, Mabinogi, Kudrun, a monda és az éposz (az akad. Értekezések közt, XIII. 1., 1885), Hoffmannswaldau, Az ó-felnémet bölcsődal, Emlékbeszéd Klein Lipót Gyula kültag felett (akadémiai Értekezések, X. 10., 1882), Hroswitha drámái, Lessing Faustja, Tannhäuser, Lenau végzete, Heine családi levelei; az egyetemes irodalom körébe vágnak: Amerikai humoristák, A bolygó zsidó mondája, Don Juan monda, A szent Grál, Ossian. Nyomozta a külföldi irodalmaknak a mienkre gyakorolt hatását; ide tartozó tanulmányai: Klingsor, Bornemisza Electrája, Az ephesusi matrona a magyar irodalomban, Vitéz Francisco meséje, A Toldi mondáról, Etzelburg és a magyar hun - monda (akadémiai székfoglaló, az Értekezések X. köt. 2. sz., 1881), A Cisio Janus történetéhez, Szegedi Teophaniája, Fanni hagyományai eredetéről, Bethoven magyar operája, Kisfaludy Károly Inénéjének tárgyáról, Dugonics és Katona drámáinak forrásai, Argirus, Kisfaludy Sándor regéi, Körner Zrinyije, A magyar Faust, Schiller hazánkban stb. A magyar irodalomnak a külföldivel való érintezései vizsgálatában H.-nek számos tanítványa is van. Sokat tett nálunk az irodalomtörténeti módszer, nevezetesen az összehasonlítás és az adatkritika fejlesztésére. Szerkeszti és irja e lexikon német irodalmi részét.

3. H. János Dániel, erdélyi evang. lelkész, szül. Talmácson 1792 jan. 1., megh. Nagyszebenben. Középiskolai tanulmányait Nagyszebenben bevégezvén, a jenai egyetemre ment (1814); 1815-1817. egy bécsi prot. családnál, 1817-1819. gróf Teleki Imrénél volt Hosszufaluban nevelő, majd Nagyszebenben lett gimnáziumi tanár, azután lelkész, 1833. Doborkára, 1854. Stolzenburgba hivatott lelkészül, egyszersmind 1849-54. az esperesi tisztet is viselte, 1863. gyengélkedése miatt hivataláról lemondott s Nagyszebenbe ment lakni. Munkái: Pirma colonia teutonica in Hungaria Szathmár et Németi (Szeben 1822); Worte des Trostes am Sarge...Carolina Kleinkauf; Erinnerungen an Albr. Huett (u. o. 1847); Ansicht über d. Zehnt-Ablösung der sächsischen Geistlichen. Im August 1848; Geschichtliche Nachrichten vom Unterwälder Capitel (kézirat a berethalmi püspöki levéltárban).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is