Heinsius

1. Antal, németalföldi államférfiu, szül. Delftben 1641 nov. 22., megh. 1720 aug. 3. Jogot végzett és azután szülővárosában polgármesterré választották. Midőn III. Orániai Vilmos 1689. Hollandiát elhagyta és az angol trónra lépett, H. lett a 7 szövetséges állam korlátnoka. Midőn XIV. Lajos francia király a Kis Németalföldnek ujra hadat izent, H. Angliával és a bécsi udvarral véd- és dacszövetséget kötött és nagy erélyt fejtett ki a franciák elleni háboruban, melynek a rysviki béke vetett azután véget (1697). A spanyol örökösödési háboruban H. ujra szövetkezett Angliával és I. Lipót császárral, és Marlborough, Szavójai Jenő meg H. képezték az u. n. triumviratust, mely a szövetséges seregek haditervét megállapította. Azonban Anglia elpártolása után Hollandia is kénytelen volt Lajossal békét kötni (Utrechti béke 1713). Feljegyzésre méltó, hogy H. II. Rákóczi Ferenc felekelésének idejében sokáig rokonszenvvel kisérte a felkelők ügyét és a bécsi követ, Hamel-Bruinynx által (l. o.) több izben fegyverszünetet közvetített a császáriak és Rákóczi között. A szatmári béke megkötése után H. is felhagyott a kurucok támogatásával.

2. H. (Heynsius, Heins, Heyns) Dániel, hollandi filologus és költő, szül. Gentben 1580 jun. 9., megh. 1655 február 25. Franekerben jogot, majd Lejdában Scaliger alatt filologiát tanult, 1605. Lejdában tanár és könyvtáros, majd kir. tanácsos és Gusztáv Adolf történetirója lett. Szerzett latin és görög költeményeket, melyeket legteljesebb fia: Poemata auctiora (Lejda 1640) cimen és Nederduytsche poemata cimen Scriverius (Amsterdam 1611) adott ki. Irt azonkivül tudományos műveket, beszédeket, humoros karcolatokat és magyarázatot több latin és görög kalsszikushoz.

3. H. Miklós, H. Dániel fia, hollandi filologus, szül. Lejdában 1620 jul. 20., megh. Hágában 1681 okt. 7. Tudományos utazásokat tett Angliában, Fransziaországban, Svédországban és főkép Olaszországban. Igen jók Vergilius-, Ovidius-, Claudianus-, Valerius Flaccus- és Prudentius kiadásai. Ifjabb Burmann kiadta Adversorium libri (Harling 1742) c. művét, mely római irókra vonatkozó jegyzeteket foglal magában.

Forrás: Pallas Nagylexikon