Héjazás

valamely födémet, falat (rendesen favázas falat) vagy tetőszerkezetet deszkával borítani, hogy azt bevakolni vagy reá fedelezni lehessen. A H. rendesen deszkákkal történik (l. Héjazó deszka), ritkábban lécekkel is (l. Födém alatt a tákolt v. amerikai födémet). Födémek H.-ára u. n. kócos v. szőrös (meg nem gyalult) héjazó deszkákat használnak, melyeket benádaznak s azután vakolattal becsapnak és simítnak. A héjazó deszkák szárazak, vékonyak és lehetőleg keskenyek legyenek, nehogy nedves vagy igen széles héjazó deszkák megvetemedése következtében a vakolatban repedések támadjanak. Ha a deszkákat hosszuságukban meg kell toldani, akkor az ütközésnek váltakozni kell, nehogy egy és ugyanazon ütköző hézag az egész mennyezeten végigfusson, merta vakolatban e körülmény is repedést okozhat. Fedeleknél a német és osztrák palafedés, a kátrányos lemezfedés, a facement és fém-födelek alá kell deszka-H.; cserépfödeleknél csak ott, hol a födél nagyon meredek és igy a cserepeket nem lehet már egyszerüen beaggatni, hanem azokat le kell szegezni. A palafedés H.-ánál a kócos deszkákat a szelemennel párhuzamosan szorosan egymás mellé lefektetik; a kátrányos lemezfedésnél a gyalult deszkák ugyancsak igy, de sokszor nem függélyes, hanem ferde ütközéssel, a fa-cementfedésnél a héjazó deszkák szádalva szorosan összeillesztetnek, mig a fémfedéseknél azok között egy keskeny hézagot kell hagyni. Párkányok H.-ára közönséges kócos deszkákat használnak.

Forrás: Pallas Nagylexikon