Hekate

közönségesen alvilági istennő, eredetileg azonban holdistennő, vagyis Artemisnak különvált alakja, akit főleg Kariában (Ázsiában) s keleti Görögországban tiszteltek. Homeros még nem említi, de Hisiodosnál egy gyanus helyen (Teog. 441-452.) Perses és Asteria leányának (mások szerint Zeusé és Demeteré) van mondva, aki az égen, földön és tengeren jótékony, gyarapító hatásu istennő mindenki iránt. Valószinü, hogy Görögországban az orfikus költők terjesztették mivoltát (talán tőlük is ered ama betoldás Hesiodos művében) s oly istennőt alkottak belőle, aki különösen a tenyészet istennőivel, Demeter-, Persephone- és Kybelével, majd Artemisszal (kinek rendes jelzője; hekaté a. m. messzevilágló hold) rokon, sőt azonos. A Demeterrel és Persephoneval való társulása misztikus jellemet adott neki; ebből fakadt kisérteties, borzalmas lénye, mely rémképekkel (Empusa, Lamiák) tölté meg a világot, a halottak árnyékainak kiséretében jár-kel éjszakának idején s a keresztutakon (azért jelzői: einodia, trioditisz, a latinoknál trivia) meg a sirok körül tanyáz; a kutyák rémesen vonítanak közeledtére, mert alvilági ebek környezik. Az éjszakai varázslatokmind az ő erejével történnek; azért a boszorkányoknak, varázslóknak (Kirke, Medeia), lélekidézőknek is védőistene. Tiszteletének helyei valának: Egina, Szamotrake, Lemnosz, Argosz, Athén stb., ahol titkos szertartásokban is részesítették. Oszlopokat emeltek neki különösen keresztutakon, de egyebütt is (házak előtt stb.) bajhárító gyanánt. Kutyát, s mint alvilági istennőnek, mézet és fekete bárányt áldoztak neki. A költők három (ló, kutya, oroszlán) fejünek festik, a képzőművészet pedig egyes alakban, rendesen azonban hármas testtelábrázolja, egyik kezében fáklyát, a másikban kulcsot, a harmadikban gyilkot, a negyedikben pallost stb. tart (ilyen a római kapitolium bronz-szobra), homlokát félhold övezi stb., máskor meg kutyák környezik. Alkamenes szobrász (Kr. e. V. sz. végén) Athénben az Akropolisz bejáratánál levő szobrán hármas alakban ábrázolta, amely alakokban a hold három ismeretes fázisa nyert kifejezsést; e szoborhoz hasonlít egy Eginából való szobor, mely Metternich birtokában van Bécsben. Általában két korszakra oszlik ábrázolásának módja, u. m. a régibb művek: a nők kezében hosszu fáklyákkal (ilyen az említett eginai szobor pentelikoni márványból, l. az ábrán), az ujabbak pedig rövid fáklyákkal, s az utóbbiakban a három alak nem különvált, hanem háttal egybenőtt (ilyen a pergamoni Gigantomachiának H.-ja).

Forrás: Pallas Nagylexikon