Helfy

Ignác, orsz. képviselő és iró, született Szamos-Ujvárott 1830 márc. 15. Tizennégy éves kora óta kénytelen volt magát fentartani. Tanítóskodott az alföld városaiban, de sohasem mondott le azon szándékáról, hogy befejezi tanulmányait. Igy került Pestre, hog irogatni is kezdett, midőn az 1848. márciusi napok őt is besodorták a szabadságharc árjába. Lement a verbászi táborba és onnét fölkerülve, Kossuth irodájában talált alkalmazást, hol a külföldi művelt nyelvekben való kiváló jártasságának nagy hasznát vehették. Kossuthtal együtt volt Debrecenben, hol tollával szolgálta a forradalom ügyét; egy hazafias cikkét az oroszok ellen Csányi mint proklamációt függesztette ki Aradon. Világos után Erdélyben bujdokolt, de meg kellett jelennie a kolozsvári «Purgationsgericht» előtt, mely a szinte még gyermek H.-ben valami nagy forradalmárt vélt lappangani. Megengedték neki, hogy előbb Pesten, aztán Bécsben, végre Padovában folytathassa tanulmányait: Ezen időben kis világtörténei átnézetet irt Világtörténet Zsebben cim alatt (1854), és kiadott egy beszélygyüjteményt: Mindenfelé és Semmi (1860), mely nemsokára második kiadást ért. Padovában a bölcsészet doktora lett és ki is nevezték tanárnak Mantovába. Itt az 1859-iki háboru idején összeköttetésbe lépett az emigrációval. Ez kitudódott és neki 10 óra alatt el kellett hagynia a várost a hazafias olasz lakosság lelkes tüntetései közt. Milanóba ment, hol nyomdát szerzett és lapjában, az Alleanza-ban nyolc éven át nagy buzgósággal szolgálta a magyar, a velencei, római és lengyel emigráció érdekeit. Ez idő óta összeköttetése Kossuthtal egyre szorosabbá vált. 1867. sem tért haza, bár a kiegyezés után lapjának meg kellett szünnie, hanem 1869 eleje óta uj lapot adott ki: A magyar magyar-t, melyből 1870 juliusig 18 szám jelent meg. Ebben Rochefort hires Lanterne-jének alakjában és mintájára élesen megtámadta a kiegyezést, szerzőit és védőit. Ezalatt nyomdáját is eladta és Angliába utazott üzleti összeköttetések végett. Visszatérve, magától Kossuthtól tudta meg, hogy a szent-lőrinci kerület őt választotta képviselőjének Kossuth Ferenc helyébe. Bár ez reá nézve jelentékeny anyagi áldozattal járt, hazatért és azóta nagy buzgósággal szolgálta a szélsőbal ügyét. Eleinte különösen külföldi és közjogi kérdésekkel foglalkozott a képviselőházban, aztán mint a pénzügyi bizottság tagja, a közgazdasági és pénzügyiekkel. 1871-72. ő szerkesztette a Magyar Ujságot. Ezen időben Simonyi Ernővel együtt leginkább ő vezette a párt ügyeit, bár névszerint soha sem volt pártvezér. Tekintélyét személyes tulajdonain, kiváló irodalmi és politikai műveltségén kivül, különösen a Kossuthtal szakadatlan levelezés által fentartott összeköttetésnek köszöni. 1878. Debrecen választotta meg képviselőjének. 1881-ben Széll Kálmán ellenében Szt. Gotthárd, 1884. Székely-Keresztur, 1887 óta Szegvár. A szélsőbal számos villongása és zavargása közt befolyását mindig a békítés érdekében érvényesítette. Midőn Kossuthnak anyagi gondokkal kellett küzdenie, ő birta reá iratai kiadására és ez iratokat ő rendezte sajtó alá. Jelenleg is e nagy munka folytatásával van elfoglalva. Tagja a Petőfi-társaságnak, melynek 1894 jan. 28-iki nagygyülésén Költészet a politikában és a politikai költészet cimü értekezésével foglalta el székét.

Forrás: Pallas Nagylexikon