Helgoland

(Heligoland), Poroszország Slezvig-Holstein tartományához, Süder-Ditmarschen kerülethez tartozó sziget az Északi-tengerben, 58 km.-nyire Cuxhaventől 0,59 km² területtel, 2086 lak.; felső- és alsó-szigetből áll; amaz 1600 m. hosszu és 500 m. széles, vöröses agyagsziklából áll, amelynek Ny-i oldalán a magas sziklafalakban nagy barlangnyilások tátongnak és hatalmas kiszögellések láthatók; rajta pedig árpa- és burgonyaföldek vannak. Magassága 53 m. Az alsósziget, amelyre 188 lépcső és 1885 óta sikló vezet le, 0,08 km² területü, alacsony, agyagból és homokból álló föld. Tőle K-felé 1870 m.-nyire van a tenger apadásakor a 2200 m. hosszu és legfölebb 6 m. magas homokzátony, amelyet 1720-ig a szigettel egy fölnyelv csatolt össze. A sziget K-i végében van a világító torony és ugyancsak a felső szigeten hatalmas ágyukkal fölfegyverzett pácnéltornyok. A házak részint az alsó, részint a felső szigeten vannak. 1892 óta Hoffmann v. Fallersleben emléke diszíti. Az É-i frízek törzséből való lakosok főfoglalkozása a halászat, hajózás, kalauzkodás. H. 1832 óta tengeri fürdő, amely jelenleg az Északi-tenger melléki fürdők közt egyike a leglátogatottabbaknak (mintegy 10.000 fürdővendég). 1892 óta nagy társalgó háza is van. A legkedveltebb fürdő a homokzátony DNy-i oldala; a gőz- és uszó-fürdő magán a szigeten épült. 1892. porosz királyi biologiai intézetet állítottak föl rajta. H. a legrégibb időkben Fosite istennek szentelt hely és a mainál jóval nagyobb kiterjedésü volt. A XIV. sz.-tól 1714-ig a gottorpi hercegek birták; ekkor elfoglalták a dánok. 1807. megszállották az angolok, akik a kontinentális zár tartama alatt csempészkedésük főhelyévé tették. 1814. Dánia formálisan is lemondott róla 1890. a német birodalomhoz került. Az Angliával kötött szerződés értelmében az élő nemzedék a katonai kötelezettségtől mentve marad. Hamburggal, Kuxhavennel és Geestemündével rendes hajóösszeköttetésben áll. 1894 dec. végén az alsó sziget roppant sokat szenvedett a vihartól. II. Vilmos császár állami segélyt helyezett kilátásba a kár helyrehozatására. V. ö. Lindemann, Die Nordseeinsel H. (1890); Diercks, H. (1891); Lipsius, H. (1892); Schwahn, H. (Berlin 1894); Dincklage-Campe, H. Bilder u. Karten (u. o. 1895).

Forrás: Pallas Nagylexikon