Helikoni ünnepek

(Keszthelyi Helikon). Amaz irodalmi ünnepek neve, melyeket a buzgó Festetics György gróf, 1817-1819. uradalma székhelyén, Keszthelyen tartott. A német eredetü szokást irodalmunk emelése végett kivánta meghonosítani. Évenkint két ünnepet tartottak, egyiket febr. 12., mint Ferencz király születése napján, másikat május 21. körül, a georgikoni vizsgálatokkal kapcsolatban. Ez ünnepekre meghivta az öreg gróf a szomszédos és távolabb megyék birtokos urait, az irókat és tudósokat; e meghivók közül fenn van a Berzsenyinek irt nagyon hizelgő hangu levél. Az irók közül kivált a dunántuliak jöttek ott egybe, Horváth Ádám, Kisfaludy Sándor, Berzsenyi, Ruszek apát, Horváth Endre, Dukai Takács Judit és mások. Az ünnep előestéjén a gimnáziumban szinielőadás volt, a várost kivilágították. Másnap az igazi ünnep misével kezdődött a királyért, azután volt a diszülés, melyen a georgikon tanárai és növendékei magyar, német és latin beszédeket mondtak, értekezéseket olvastak fel, szavaltak, közben magyar és német dalokat adtak elő: közreműködtek a fiatal Festetics-grófok is, a költő-vendégek közül is némelyek, igy Horváth Ádám, Dukai Takács Judit. A munkálatok nagy része alkalmi jellegü volt, leginkább az uralkodóház dicsőségét, olykor a Festeticsek érdemeit hangoztatták, azonkivül főleg a földmivelés fontosságáról szóltak; egy füzetjük meg is jelent Helicon I. cimmel Keszthelyen 1818. Fényes ebéd után a szabadban a 12 juhász táncát nézték meg a vendégek; majd a jelen volt költők fákat ültettek - német szokás szerint - nevezetes költők: Gyöngyösi István, Kazinczy, Csokonay, Zrinyi Miklós, Kis János tiszteletére. Este hangverseny, lakoma és végül fényes bál következett, egyszersmind nagyobb összegeket osztatott ki a gróf a szegényeknek, továbbá ösztöndijakul és irói tiszteletdijakul. Mindössze öt ilyen ünnep volt, az utolsó 1819. februárban, mert Festetics György ez év ápr. 2. meghalt. Ez ünnepek igen sokba kerültek, p. az első állítólag 30.000 forintba, de irodalmunk fejlődésében nem hagytak mélyebb nyomot, mert nem volt iró vezetőjük s inkább egy nagyur nemes passziója, mint határozott elv tartotta össze; különben a többnyelvüség és az alkalmiaskodás is bénította jelentőségüket. V. ö. ifj. Szinnyei József, A Keszthelyi Helikon (Közérdek 1875); Beöthy Zsolt Képes irodalomtörténete.

Forrás: Pallas Nagylexikon