Heliográf
v. Heliofotográf, oly csillagászati műszer, mellyel a nap
képe fényképekkel megrögzíthető. Az ilyen H. szerkezete kétféle, t. i. vagy
direkt napképet rögzítjük meg vele az objektiv gyujtópontjában (amidőn egy kis
képet kapunk s azt később a laboratoriumban meg kell nagyítni), vagy pedig az
objektivvel készült sugárkúp mögé egy nagyító szerkezetet iktatunk be, mely az
érzékeny lemezre a nap képét nagy méretekben állítja elő. Mig az előbbi alakban
a H.-nak általánosabb célja van, t. i. azzal az objektiv gyujtópontjában más
égitesteket is le lehet fényképezni, addig a nagyító rendszerrel ellátott
műszer csupán csak a nap lefényképezésére szorítkozik, mert a nagyító rendszer
a fény iránt annyira gyengévé teszi a műszert, hogy csakis a napnak intenziv
fénye képes rajta áthatolni s a lemezen a képet előidézni. A H., mellyel
legtöbbnyire a második alakban találkozunk, négy főrészből áll: 1. az objektivből,
2. a nagyító szerkezetből, 3. a pillanatzáróból és 4. a kamarából. Felállítása
a legkülönbözőbb; a legrendesebb alakja: egy parallaktikus távcső, melynek
egyik tengelye a világtengellyel párhuzamosan áll, a másik pedig arra
merőlegesen, az egyenlítő sikjában mozog.
H.-nak még más műszert is szoktak nevezni, habár ezen
kifejezés éppen ugy nem illik reá mint Schöder távcsövére, mellyel a Venust
észlelte. E H. nem egyéb egy közönséges távcsőnél, melynek okulár végén 2
párhuzamos rud van megerősítve, mely az okulártól bizonyos távolságban egy
40-100 cm. átmérőjü ernyőt tart, melynek az okulár felé fordított oldalan igen
finom fehér papirral van bevonva. Az okulárt kissé kijebb csavarják a
gyujtópontból, mig az ernyőn egy szép éles napképet kapunk, s ha az okulárban,
vagy pedig az ernyőn szálak vannak feszítve (utóbbin felrajzolva), akkor a nap
felületén levő tünemények helyzetét azzal meg is határozhatjuk. (Ilyen H.-k
vannak: Potsdamban, Redhillben, Ó-Gyallán, a Collegio Romano csillagdáján,
Palermóban, Madridban stb.)
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|