Helioszkóp

A. m. napszemlélő, az a csillagászati műszer, melynek segítségével a nap felületét észlelhetjük, anélkül, hogy a szemet a nap fénye sértené. A legegyszerübb H. egy éles szögü (10-12°) prizma, melynek egyik katétája a sugárkúpra 40° alatt van állítva s mint tükör működik s veti a napképet az okulárba. Az érkező sugarak annyira gyengék, hogy igen halvány szines üveg (neutralis, u. n. London-smook), elegendő az okulár előtt, hogy a nap fénye ne bántsa a megfigyelő szemét. Az üveg elrepedéséről szó sem lehet. (Ilyen van Budapesten báró Lipthay Bélánál, és dr. Geyernél). Browning, Londonban, az egyes prizmával nem elégedett meg, s kettőt tett a sugárkúpba, miáltal a H.-ot «a vision directe»-té tette. Itt védőüveg szerepe az okulár előtt még sokkal csekélyebb (Kalocsán). Cooke, Yorkban, lényegesen tökéletesítette H.-ját. A kétszeresen reflektáló H., amint az egy látcsőre fel van erősítve. A két trapezalaku tokban van a két élesszögü prizma oly módon állítva, hogy az okulárhoz közelebb állónak egyik katétája az okulár optikai tengelyére 45° szög alatt álljon. A két trapezalaku tok forgatható, oly módon, hogy a két reflektáló tükörfelület forgatásánál fénypolarizáció áll elő, s ily módon érthető, hogy a napot ezen készülékkel minden védőüveg nélkül meg lehet figyelni. A háromszor reflektáló H.-ban a reflektáló közegek nem prizmák, hanem ezüstözetlen felületü sik tükrök. Az okulárkihuzóra csavart dült négyszögalaku szekrényben van párhuzamosan behelyezve két tükör, melyek közül az első felveszi az objektivból jövő sugarakat s 45° szög alatt reávetíti a második tükör felületére, amely azt a távcső optikai tengelyével ismét párhuzamosan továbbítja egy további szekrényben levő harmadik tükörre, mely az okulárral együtt az első rendszerhez képest forgatható, s fénypolarizáció által ismét fénygyengítés idéztetik elő. A legtökéletesebb H. a Mertz-Secchi-féle, amely hasonló a Cooke H.-jához. Merz 4 tükröt alkalmazott H.-jába, melyek 45-45° alatt állanak, ugy hogy a 3. a 2. központja körül forogván, a fény iránya mindig a távcső optikai tengelye körül marad. Merz műszerénél minden képzelhető védőüveg szükségessége ki van zárva, mert ha a 3. tükröt a 2-ikkal 90°-ra állítjuk, a napfényét abszolute nullára redukáljuk vele, s igy természetszerüleg a legnagyobb intenzitás 0°-nál lesz. Ha tehát a 4 tükröt ugy forgatjuk, hogy a hajlási szög 0°-tól 90-ig változik, mindig különböző intenzitást kapunk, s ugy állíthatjuk, ahogyan szemünkek legkellemesebb, s ismételhetjük Vogel H. C. potsdami csillagásznak szavait, hogy «aki ilyen műszerrel nem látta a napot, az valóban nem is látta soha». E műszernél a megfigyelő a napot természetes szinében látja, melyben a védőüveg szine sem vegyül (Ó-Gyalla, Herény, Kis-Kartal, Kalocsa). H.-nak neveznek még oly készülékeket is, melyek a Gauss-féle heliotróphoz (l. o.) hasonlók, melyekkel a nap fényét különböző időszakokban mutatják s általa a Morse telegráf jeleihez hsonló jeleket akranak távolra adni.

Forrás: Pallas Nagylexikon