Heliosztát

a. m. napállító, oly eszköz, melynek segélyével a napsugarakat állandóan egy irányba lehet terelni. Optikai kisérleteknél t. i. igen gyakran van szükség napsugarakra, melyeket besötétített szobában tükrökre, lencsékre s ezekből kombinált eszközökre kell bocsátani. Ha a napsugarakat közvetlenül valamely kis nyiláson bocsátanánk be, sugarak iránya a nap állása szerint folyton változnék. Ugyanez történnék, ha a napsugarakat szilárdan álló tükör verné vissza. Ezért a besötétített szoba falába vagy az ablakot záró deszkázatra oly tükröt alkalmaznak, melynek állása a nap járása szerint változtatható, hogy a nyiláson a tükörre eső vonalak visszaverődése után mindig ugyanazon irányban haladjanak. Egyszerübb napállítóknál a helyzet változtatását időről-időre két csavarral eszközlik. Sokkal kényelmesebb az olyan H., melynek tükrét óramű forgatja és hozza mindig a kellő helyzetbe. - A H. S"Gravesande-tól ered. Módosításokat eszközöltek Biot, Fahrenheit, Gambey, Meyerstein, Silbermann. Az óraműves H.-ot előbb két tükörrel szerkesztették, de mivel a kettős visszaverődés mellett a fény sokat veszít erejéből, mindinkább csak egy tükörre szorítkoztak.

Forrás: Pallas Nagylexikon