Heliotróp

a. m. napfordító. Nagyobb távolságokra való irányzásoknál, mint p. elsőrendü háromszögeléseknél nem használhatnak a beirányozandó pont megjelölésére zászlókat, rudakat, sőt még állványokat sem. Gauss találmánya volt a napsugarakat tükörrel vetíteni a beirányzott pontról az irányzóhoz. Sokféle rendszer szerint készülnek s az egyszerübb szerkezetek kiszorították a Gauss-féle tükörkeresztes H.-ot. Miután a napsugarak a tükörfelületről egy fénykúp alakjában vetődnek vissza, nem nagy pontosságot igényel a beirányozás és nem is szükséges a tükröt folytonosan a nap járása szerint irányozni, elég percenkint egyszer igazítani.

H., olyan quarc-változat, melynek fűzöld, áttetsző alapszinében vörös pontok vagy foltok vannak (l. a Drágakövek képmellékletén). A fűzöld alapszin tulajdonképen plaszma, a vörös pontok, foltok pedig karneol. Magyarul véreskőnek is volna mondható. A középkorban sok babonát füztek hozzá; a hosszu életet meg a zivatarokat hozták vele kapcsolatba. A legszebbeket Kelet-Indiából, Khinából, Bokharából, Tatárországból hozzák, de hazánkban Erdély némely vidékén is találni. Gyürükbe, pecsétkőnek ma is elég gyakran használják. Keleten különösen a kardmarkolatokat szeretik vele ékesíteni.

Forrás: Pallas Nagylexikon