Hellenbach
János Godofréd báró, Vallaszky szerint körmöci prot.
polgárcsaládból 1659. született volna, amit azonban Haan kétségbe von, megh.
1728. Vittenbergában. 1685. már orvosdoktorrá avatták. Hazajövén, oly
szerencsésen gyogyított, hogy «magyar Galenus»-nak (Galenus Hungariae)
nevezték. Hire a császári udvarba is elhatott, s odahivatván, I. Lipót
császárt, ki veseköves bántalmakban (nephritis calculosa) szenvedett,
betegségből kigyógyította. I. Lipót őt e szolgálatáért császári királyi
tanácsossá s 1686. báróvá tette. 1694. a Sooky- és Dombay-család nyitramegyei
javaiba iktattatott be. II. Rákóci Ferenc, neje és idősebbik fia gyógyítása
alkalmával ismerkedett meg vele, s midőn hadaival a bányavárosokat elfoglalta,
a hűségesküt tett H. bányavárosi orvost tejhatalmu bányagróffá nevezte ki. H.
csakhamar nagy lendületet adott az egész bányaügynek. A megmerülő tárókból
saját találmányu gépeivel emeltette ki a vizet, s részint e rendszabályával,
részint pedig a már félrevetett ércsalak teljes kihasználásával, mintegy
megkétszerezte az érctermelést, a pénzveretést peig megtizszerezte. Kemény
kézzel vezette az akkori nehéz időkben a bányák közigazgatását. 1707. a kongó
(réz-) pénz miatt, melyet nem akartak fizetésül elfogadni, fellázadtak a bányamunkások.
H. katonasággal ment ellenök, közéjük lövetett, ugy hogy 40 ember esett el, a
többit pedig szuronyokkal üzette az aknákba munkájuk folytatására. Sokoldalu
erélyes munkássága kiterjedt az országos pénzügyek vezetésére is. Ő vezette a
hadsereg és a diplomácia fizetésére vonatkozó számadásokat, sőt a hadsereg
élelmezésének vezetése is jó részben az ő keze közt volt. Ugy hogy bizvást el
lehet róla mondani, hogy H. volt Rákóczi pénzügyi és kereskedelmi minisztere. A
trencséni vereség (1708) után a bányavárosokat nem lehetett többé megvédeni a
császáriak ellen. H. ekkor összerontatta vizemelőgépeit, miáltal a tárók
jórészben ismét hasznavehetetlenné váltak, s igy maradtak 1711-ig, amikor III.
Károly visszahivta a Rákóczival Lengyelországba menekült H.-ot, szintén
kinevezvén bányagróffá. A protestáns ügyek vezetésében is nevezetes része volt.
1704. az ő védelme alatt tartatott a cseri konvent, 1707. a rózsahegyi zsinaton
a dunáninneni konzisztorium világi elnöke, 1721. a hires pesti vallásügyi
bizottságban mint az evangelikusok delegátusa vett részt.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|