Hellriegel

Herman, német agrikulturkémikus, szül. Mauritzban, Pegau mellett 1831 okt. 21. A tharandti gazd. akadémián a gazdaság elméletét sajátította el, 1854-ben Lipcsében a doktorátust szerezte meg s azután Stöckhardt A. oldalán Tharandtban első tanársegéd volt, honnét 1856. a brandenburgi tartományban Dahmeban ujonnan alapított vegykisérleti állomás vezetője lett. Itt 17 éven keresztül kiváló eredménnyel működött és nevezetesen a növénytermelés viszonyait a homoktalajon alapos kisérletek tárgyává tette. 1873. a meghivásnak engedve, mind gazd. vándortanár Bernburgba költözött, hol 1881. az ujonnan alapított hercegi kisérleti állomás igazgatója lett. Itt leginkább a cukorrépatermelésre vonatkozólag tett tanulmányokat, kiváló hirnevet szerzett azonban dolgozataival, emlyek a növények nitrogénfölvétetelére terjednek és kimutatta, hogy némely növények, különösen a pillangós viráguak nitrogéngyüjtőképességgel vannak felruházva, mi e növények a gyakorlatban régóta ismeretes talajavító hatását magyarázza meg. Főbb művei: Beiträge zu den naturwissenschaftl. Grundlagen des Ackerbaues, mit besonderer Berücksichtigung der agrikulturchemischen Methode der Sandkultur (Braunschweig 1883); Untersuchungen über die Stickstoffnahrung der Gramineen u. Leguminosen (Berlin 1888).

Forrás: Pallas Nagylexikon