Helmholtz

1. Hermann Lajos Ferdinánd von, német fizikus és fiziologus, szül. Potsdamban 1821 aug. 31., megh. Charlottenburgban 1894 szept. 8. Atyja H. Ferdinánd gimnáziumi tanár volt, anyja Penne Karolina, angol családból származott. Már a gimnáziumban leginkább a matematika és fizika iránt érdeklődött. Atyjának kivánságára az egyetemen az orvosi tudományokat tanulta. 1842. a Caritén mint asszisztens lépett be, azután katonaorvos lett, mely állásban 1848-ig maradt. Ezután a berlini anatomiai muzeumon asszisztens lett, később a művészakadémián az anatomia tanára. 1849. mint a fizilogia tanára ment Königsbergbe, 1856. mint az anatomia és fiziologia tanára Bonnba s onnan 1859. mint a fiziologia tanára Heidelbergába. Midőn Berlinben Magnus halála által az egyetemi fizikai tanszék megüresedett és az oda hivott Kirchhoff heidelbergi tanszékétől nem akart megválni, H.-ot hivták meg, ki 1871. kezdte meg Berlinben előadásait a fizikából. Őt bizták meg az ujonnan felállított fizika-technikai birodalmi intézet vezetésével is (l. Fizika-technikai birodalmi intézet). Még mint katonaorvos 1847 jul. 23. a berlini fizikai társulatban egy értekezést adott elő: Über die Erhaltung der Kraft cim alatt, mely ugyanabban az esztendőben Reimernél jelent meg. Ezen hires munkához irt előszóban előadja, hogy a kutatás két pontból indulhat ki, az első a perpetuum mobile v. örökké mozgó tehetetlensége, a másik az a feltevés, hogy a természetben minden hatás visszavezetehető csupán a távolságtól függő vonzó és taszító erőkre. Megmutatja később, hogy mind e két föltevés ugyanazon tételre vezet és lényegében identikus. A fizika feladataként a természeti jelenségek utolsó változatlan okainak felkutatását érti, melyből a kauzalitás elve szerint minden természeti jelenség levezethető. A fizika a külvilág dolgait két abstrakció képében szemléli; puszta létezése tekintetében mint anyagot és azon képessége szerint, hogy érzékeinkre hasson, mint erőt. A szerző kiemeli azt a fontos tételt, hogy anyag és erő a valóságnak csupán csak abstrakciója. H. azután megmutatja, hogy az elven erő és a feszítő erő összege az időtől független. A világegyetem energiája két összeadandóból áll: az egyik a pillanatnyi mozgási állapottól, a másik az összes részecskék pillanatnyi relativ elhelyezésétől függ. H. tudományos értekezései 2 kötetbe gyüjtve 1882-83. jelentek meg. A később megjelentek a berlini akadémia kiadványaiban találhatók. Az értekezések 10 csoportra vannak osztva: Az energiatanról, hidrodinamika, hangtan, elektrodinamika, galvanizmus, fizikai optika, fiziologiai optika, fiziologiai akusztika, ismerettan, fiziologia. A hidrodinamikáról szóló fejezetben a legfontosabb cikk az: Über Integrale der hydrodynamischen Gleichungen, welche Wirbelbewegungen entsprechen cimü, melyben a surlódás befolyását vizsgálja a folyadékok mozgására. Alapvető vizsgálatokat végzett az elektrodinamikáról. A galvanizmusra vonatkozó dolgozatok különösen az áram kémiai hatásaival foglalkoznak. Optikai értekezései között a mikroszkópok nagyító képességére vonatkozó kiemelkedő. Igen gazdag uj eredményekben a fiziologiai optikára vonatkozó rész. A fiziologiai akusztika fejezetében foglaltatnak vizsgálatai a hallócsontocskák, a dobhártya mekanikájáról, továbbá azt a nézetét fejti ki, hogy a hangmagasságokat megkülönböztető szervezet a Corti-féle memránban, azaz a csigát szétválasztó falban keresendő. Az ismerettani részből kiemeljük az Über die Natur der Sinnesempfindungen cimü értekezést, melyben Müller tanát fejtegeti a specifikus érzéki energiákról. Ezek a valóságnak csak jelvényei, melyek az ismeretlen tárgyakhoz körülbelül oly viszonyban vannak, mint a név vagy az aláirás az illetett személyhez. Különös fontosságuak: a geometria alapját képező tényekről irt értekezése, mely a Gauss, Riemann, Bólyai, Lobacsefszki és Beltrami hasonirányu dolgozataival érintkezik. A fiziologiai fezezet kezdődik H. inaugurális értekezésével, melynek cime: De fabrica systematis nervosi Evertebratorum. Későbbi vizsgálataiból említendők a monociklikus redszerek sztatikájáról irt tanulmányai; ezen elnevezés alatt értvén oly mekanikai rendszereket, melyek belsejében egy vagy több önmagában visszafutó stacioner mozgás előfordul, mi alatt a rendszert alkotó testek között csakis konzervativ erők működnek, vagy szilárd kapcsolatok léteznek. H. azonban nemcsak a legnagyobb természetbuvárok egyike volt, azonkivül ritka tehetsége volt arra, hogy a temészettudomány legnehezebben felfogható tényeit könnyen mégérthető, népszerü modorban adja elő. E tekintetben valóban művész volt. Népszerü természettudományi előadásai 1865. és 1871 Populäre wissenschaftliche Vorträge és 1884. Vorträge und Reden c. alatt jelentek meg. A második kiadás magyar nyelven is megjelent a királyi magyar Természettudományi Társulat kiadásában. Nagyobb művei közül említendő: Die Lehre von den Tonempfindungen (Braunschweig 1862, 4. kiad. 1877); Physiologische Optik (Königsberg 1856). V. ö. Engelmann, Denkrede auf H. (Lipcse 1895); Bezold (u. o. 1895) és a Deutsche Rundschau-ban (1894) megjelent emlékbeszédet.

2. H. Róbert von, szül. Berlinben 1862 márc. 3., megh. u. o. 1889 aug. 5., az előbbinek fia. Ügyes, sokat értő fizikus volt. Fontosabb értekezései a következők: Untersuchungen über Dämpfe und Nebel, besonders über solche v. Lösungen (Wiedemann Annalen 27. köt.); Die Aenderungen des Gefrierpunktes, berechnet aus der Dampspannung des Eises (u. o. 30. köt.); Versuche mit einem Dampfstrahl (u. o. 32. köt.); Dei Licht- u. Wärmestrahlung verbrennender Gase, a «Verein zur Beförderung des Gewerbfleisses in Deutschland»-tól pályakoszoruzott munka (Berlin 1890). Richarz-cal együtt: Über die Einwirkung chemischer und elektrischer Prozesse auf den Dampfstrahl und über die Dissociation der Gase, besonders des Sauerstoffs (Wiedemann Annalen, 40. kötet).

Forrás: Pallas Nagylexikon