Heloták

(gör.), Helosz lakóniai várostól vették nevöket, mely a spártaiaknál hadifoglyot jelent. A spártaiak ugyanis III. Agis király uralkodása alatt ezt a várost lerombolták, mert megtagadta a rája rótt hadisarc kifizetését. A spártaiak ezt a merészséget oly keményen büntették, hogy be nem érve a város lerombolásával, lakóit örökös rabságra karhoztatták, törvényt hozván, mely a H.-at átengedte egyesek szolgálatába, de megtiltotta gazáiknak, hogy őket akár megoljék, akár más országba eresszék. Betetőzték Helosz lakóinak gyalázatát azzal, hogy az állam rabszolgáit és hadifoglyokat is H.-nak nevezték el. Mint jobbágyok laktak a spártaiak telkein, melyeket művelni tartoztak, bizonyos termést kötelesek voltak beszolgáltani, ami azontul termett, a felett szabadon rendelekztek. Kötelesek voltak hadiszolgálatra is, de csak kivételesen használták mint hoplitákat (l. o.). Inkább alkalmazták mint könnyü fegyverzetüeket és a hajórajnál mint matrózokat. Kiváló hadi tettekért felszabadították (nodamódok). A H. sokan voltak, habár számukat nagy mészárlások és a kripteia hirhedt intézménye által ismételten megpróbálták apasztani. Ismételt lázadások után 464., midőn a város földrengés és egyéb okok folytán gyönge volt, a H. elfoglalták Spártát, midőn pedig Archidamos király leverte őket, egyesültek a messzenebeliekkel és velük együtt megszállták Methone sziklavárát, miáltal a harmadik messzencei háboru keletkezet (464-455).

Forrás: Pallas Nagylexikon