Helveták

kelta néptörzs, a rómaiakkal való első érintkezés idején a mai Svájcban; később egyes nemzetségek (a toygenek és trigunok) a cimberekkel együtt törnek Galliába, ám igazi történetök Caesar idején kezdődik. Országuk ekkor a Jura, a Rhône és a Rajna között volt, 12 várossal és 400 nyilt községgel, miket 4 járásra (pagus) osztottak (ismeretes a p. Tigurinus és p. Vertigenus). Kr. e. 60 körül egy erélyes törzsfő, Orgetorix, népvándorlásra birta a H.-at. Több kisérlet után, mely arra irányult, hogy Caesart elnyomják, Bibracte mellett szétszóródtak és a bójok kivételével régi hazájukba visszatértek. A császárok alatt földjükön számos kolonia keletkezett. Jelesül Noviodunum (Nyon) és Augusta Rauricorum (Augst Basel mellett). Földjüket elaprózták Gallia Belgica, Gallia Lugdunensis és Raetia között. Fővárosaik voltak Vindonissa (Winisch) és Aventicum (Avenches). 69-ben nagyszámu helvetát rabszijra füzött Caecina. Vitellius legatusa; 260-tól fogva folytonos küzdelem kezdődik a frankokkal és alemanokkal. Egyes császárok (357. Julianus Argentoratumnál [Strassburg], 364. Valentinian a Rajnánál) megállították a beözönlő ellenséget, de nem sokára, talán már Honorius alatt (395-423) elszakadtak H. a pusztuló birodalomtól. Az alemannok megsemmisítették a megerősített városokkal együtt a római kultura és művelődés emlékeit is, de az időközben beszivárgott kereszténységet is kiirtották, mely aztán csakis a VI. sz.-ban tudott ésmét tért foglalni. Ami még a római hódoltság idejéből fenmaradt, azt az allobrogok kipusztult területével egyetemben 443. engedte által Aetius az immár keresztény burgundoknak, kik utóbb az alemannokat is visszaszorították és uralmukat a Russ folyóig kiterjesztették. Ezentul (az V. század óta) a H. története összefoly az alemannok és burgundok, utóbb pedig a frankok történetével. V. ö. Mommsen, Inscriptiones confoederationis helveticae latinae (Zürich 1854).

Forrás: Pallas Nagylexikon