Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Helynevek... ----

Magyar Magyar Német Német
Helynevek... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Helynevek

s általában a földrajzi nevek igen érdekes tárgyai mind a nyelvészek, mind a hisztorikusok nyomosásainak. Egyes országok, vidékek helyneveiből igen becses tanulságok meríthetők az illető vidékek történetére nézve. Angliában és Franciaországban a számtalan kelta helynév azt bizonyítja, hogy az illető vidékek lakossága azelőtt kelta volt. A sok szláv helynév Erdélyben megannyi részrehajlatlan tanuja annak, hogy a szláv lakosság volt az, melyet ott a magyarok s az oláhok kiszorítottak, s ugyanzet látjuk a Királyhágón innen is: Csongárdban és Visegrádban szláv népek «fekete várát» és «magas várát» hódította meg a magyar.

A helyneveknek legközönségesebb forrása az illető helynek természeti mivolta, helyzete, termékei stb., és ezek közt leggyakoribbak a növény- és állatnevekből származók, p. Bodzás, Erdős, Gyertyános, Tölgyes, Kövesd, Tóhát, Komlós, Fehérhegy, Árokalja, Dinnyés, Almás, Rákos, Békás, Kigyós, Hódos, Oroszlános, Varjas, Hollós, Seregélyes, Harcsás, Keszegfalva, stb. - Néha a lakossok foglalkozásáról, különösen egyes iparágakról vette nevét a helység: Igric, Igrice (még a XIII. sz.-ban a királyi igricek vagyis joculatorok, dalosok földe volt), Szakácsi (még Róbert Károly idejében a királyi szakácsoké vol), Solymár (az Árpád-ház korában királyi sólymároké volt), Kürtös, Gerencsér, Esztergály, Nyerges, stb. - Sok hely egyes személytől, jelesen a hajdani tulajdonostól vette nevét. A XIII-XV. sz.-okban igen gyakran említenek okleveleink ilyen hosszu neveket: Szabó Pál földe, Veres Mihály fia háza, Jamán Elek szállása, Csorba János szállása, Veres János falva, Iván György falva, stb. - Sok hely a templomról vagy ennek védőszentjéről an elnevezve: Egyházasfalu, Egyházas-Radóc, Kápolna, Káplnás, Kápolnás-Nyék, Szent-István, Szent-Mihály, Szentmárton, stb. - Némelyik a hétnek egy-egy napjától vete nevét: Hetvehely (hétfőhely), Szerdahely, Csötörtök, Péntekfalu, Szombathely), stb. - A magyar H.-nek az -s képző mellett a -d egyik régi képzőjük, p. Kövesd, Bükkösd, Ártánd, Disznód, Tinód, Farkasd, Agárd, Kadasd, Galambod, Istvánd, Ivánd, Jánosd, Peterd, Románd, stb. - Sok helynév, kivált a jelentékenyebb helyeké, évszázadokon, sőt ezredeken át is megmarad (v. ö. Róma, Athán, stb.), mások ellenben időbel eltünnek, ujaknak engedik át a tért, vagy - ami még közönségesebb - annyiraelváltoznak (kivált ha más nép ajkára kerülnek), hogy eredeti formájukat csak régi történeti kutfők segítségével lehet megállapítani. Igy p. Sancta Trinitasból Szentrontás lett, Szent-Máriából Somorja. Erdély hajdan Erdő-elü volt, Havasalföld pedig Havas-el-föld v. Havaselve: elü, el, elve a. m. tul, tullevő, tehát erdőn tul, illetőleg havason tul levő föld. A Berettyó, Sajó, Héjő folyók neve régi okiratainkban Berekjó, Sójó, Hévjó. A Sajó németül Salazach, tótul pedig Slana, ami szintén sós folyót jelent. A Héjó elejét Tapolcának hivják, s ez tótul szintén hévvizet, meleg vizet jelent. A jó szó folyót jelentett s ilyen értelemben más nevekben is és okleveleinkben külön is előfordul. Igy vannak más elavult szók is, melyek csak a helynevekben maradtak fönn, p. aszó a. m. völgy, vimosás, horh a. m. mélyut, stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is