s általában a földrajzi nevek igen érdekes tárgyai mind a
nyelvészek, mind a hisztorikusok nyomosásainak. Egyes országok, vidékek
helyneveiből igen becses tanulságok meríthetők az illető vidékek történetére
nézve. Angliában és Franciaországban a számtalan kelta helynév azt bizonyítja,
hogy az illető vidékek lakossága azelőtt kelta volt. A sok szláv helynév
Erdélyben megannyi részrehajlatlan tanuja annak, hogy a szláv lakosság volt az,
melyet ott a magyarok s az oláhok kiszorítottak, s ugyanzet látjuk a
Királyhágón innen is: Csongárdban és Visegrádban szláv népek «fekete várát» és
«magas várát» hódította meg a magyar.
A helyneveknek legközönségesebb forrása az illető helynek
természeti mivolta, helyzete, termékei stb., és ezek közt leggyakoribbak a
növény- és állatnevekből származók, p. Bodzás, Erdős, Gyertyános, Tölgyes,
Kövesd, Tóhát, Komlós, Fehérhegy, Árokalja, Dinnyés, Almás, Rákos, Békás,
Kigyós, Hódos, Oroszlános, Varjas, Hollós, Seregélyes, Harcsás, Keszegfalva,
stb. - Néha a lakossok foglalkozásáról, különösen egyes iparágakról vette nevét
a helység: Igric, Igrice (még a XIII. sz.-ban a királyi igricek vagyis
joculatorok, dalosok földe volt), Szakácsi (még Róbert Károly idejében a királyi
szakácsoké vol), Solymár (az Árpád-ház korában királyi sólymároké volt),
Kürtös, Gerencsér, Esztergály, Nyerges, stb. - Sok hely egyes személytől,
jelesen a hajdani tulajdonostól vette nevét. A XIII-XV. sz.-okban igen gyakran
említenek okleveleink ilyen hosszu neveket: Szabó Pál földe, Veres Mihály fia
háza, Jamán Elek szállása, Csorba János szállása, Veres János falva, Iván
György falva, stb. - Sok hely a templomról vagy ennek védőszentjéről an
elnevezve: Egyházasfalu, Egyházas-Radóc, Kápolna, Káplnás, Kápolnás-Nyék,
Szent-István, Szent-Mihály, Szentmárton, stb. - Némelyik a hétnek egy-egy
napjától vete nevét: Hetvehely (hétfőhely), Szerdahely, Csötörtök, Péntekfalu,
Szombathely), stb. - A magyar H.-nek az -s képző mellett a -d egyik régi
képzőjük, p. Kövesd, Bükkösd, Ártánd, Disznód, Tinód, Farkasd, Agárd, Kadasd,
Galambod, Istvánd, Ivánd, Jánosd, Peterd, Románd, stb. - Sok helynév, kivált a
jelentékenyebb helyeké, évszázadokon, sőt ezredeken át is megmarad (v. ö. Róma,
Athán, stb.), mások ellenben időbel eltünnek, ujaknak engedik át a tért, vagy -
ami még közönségesebb - annyiraelváltoznak (kivált ha más nép ajkára kerülnek),
hogy eredeti formájukat csak régi történeti kutfők segítségével lehet
megállapítani. Igy p. Sancta Trinitasból Szentrontás lett, Szent-Máriából
Somorja. Erdély hajdan Erdő-elü volt, Havasalföld pedig Havas-el-föld v.
Havaselve: elü, el, elve a. m. tul, tullevő, tehát erdőn tul, illetőleg havason
tul levő föld. A Berettyó, Sajó, Héjő folyók neve régi okiratainkban Berekjó,
Sójó, Hévjó. A Sajó németül Salazach, tótul pedig Slana, ami szintén sós folyót
jelent. A Héjó elejét Tapolcának hivják, s ez tótul szintén hévvizet, meleg
vizet jelent. A jó szó folyót jelentett s ilyen értelemben más nevekben is és
okleveleinkben külön is előfordul. Igy vannak más elavult szók is, melyek csak
a helynevekben maradtak fönn, p. aszó a. m. völgy, vimosás, horh a. m. mélyut,
stb.
Forrás: Pallas Nagylexikon