Hematit

egyike a legfontosabb vasérceknek; magyarul vörös vasérc, igy hivják, mert karca vörös (meggypiros) és mállási felülete, valamint igen vékony lemezekben, ugyancsak ilyen szinü. Tudományos neve is részint erre vonatkozik (himatites a. m. vérkő), részint pedig arra, hogy a régiek azt hitték róla, hogy megalvadt vérből képződött és pora a vérzést elállítja. Meggypiros karca nagyon jellemzi a H.-ot, mely külsejére nézve sokszor egyéb vasércekhez, nevezetesen pedig a limonithoz nagyon hasonlít, de a karc által könnyen megkülönböztethető. Anyaga vasoyid (Fe2 O3), vastartalm (persze tökéletesen tisztát értve) 70%, oxigén 30%. Gyakran tartalmaz idegen anyagokat, tisztátlanságokat, némelyikben titán is van. Nagy telepekben, tömzsökben, telérekben, továbbá igen szép kristályokban is található. Kristályai hatszöges rendszerbeliek és pedig romboéderes, piramisos v. táblás kiképződésüek, ritkán oszloposak. Ikrek nem ritkák. Egy majdnem derékszögü, a kockához hasonló romboéder lapjai szerint hasad és a hasadási lapok irányában gyakran ikerlemezes. Fjs. 4,9-5,3. K. 5,5-6,5. Igen sokféle változatban ismeretes: 1. Vasfény, midőn vasfekete v. acélszürke, erősen fémesfényü kristályokban terem. Nagyon szépek hazánkból a donácskaiak és a Hargita-hegységből valók, melyek sok tekintetben a legszebb elbai kristályokkal vetekednek. Elba szigete (a régiek Ilvá-ja) hires termőhelye a H.-kristályoknak. Nevezetes termőhely még Szászország: Altenberg, Piemont: Traversella, Lotaringia: Framont, Brazilia: Cápao, Szilézia: Reichenstein (oszlopos kiképződésü). Táblás, vékony kristályok, néha rózsaformán csoprotosulnak és a vasrózsa név alatt ismeretes H.-kristályokat alkotják. Legszebbek Svájcban a Szt. Gottherdról (Fibia) valók, továbbá a binnenthaliak. A basanomelan nem egyéb mint olyan vasrózsa, melynek karcszine fekete. Táblás kristályokban találni mit fiatalabb képződményt, ugynevezett vulkáni vasfényt, a Vezuv, az Etna lávájának, a Hargita trachitjának hasadékaiban, ahol a kráterből kilövelt vasklorid és vizgőzök kölcsönös egymásra hatásából képződött (vasoxid meg sósav keletkezett). 2. Vascsillám, igen vékonyan lemezes, vagy finoman pikkelyes, erősen csillogó H.-halmazok, melyek vagy tisztán teremnek, vagy pedig vaspáttal és pirittel vegyest. A vacsillám-palában a H. lemezetit rendesen quarc köti össze. Nagy telepekben találni Braziliában, É.-Karolinában, a Fichtel-hegységben, nálunk elég szépen Zólyom vármegye Ó-hegyen, Urvölgyön, Szepes vm. Porács, Kotter pataka. A braziliai itabirit nem egyéb mint magnetittel kevert vascsillám. 3. Szemcsés H. vagy szemcsés vasfény, nagy telepeket, tömzsöket kpez, legfőképen elba szigetén, amelynek H.-ban való gazdagságára vonatkozik Virgilius «Insula inexhaustis chalybum generosa metalis». Steatitpala és mészkő között van az 1500 m. hosszu és 500 m. széles telep. Itt-ott vascsillám telepszik a szemcsés H.-ba és ebben teremnek az Elbáról hirás pirit-kristályok. Spanyolországban: Sevilla, Svédországban: Gellivara, Grengsberg, Norberg, Langbanshyttan világhirü bányahelyeg másneskővel együtt. 4. Veres Glaskopf (l. o.) v. vérkő, pontos szerkezetü, többé-kevésbé gömbös, sesés formáju, héjas, vörösszinü, felületén igen sima H., mely rendesen a barna Glaskopfból (l. Limonit) azáltal keletkezett, hogy vizet veszített. Szászországban, Csehországban, a Harzban, a Vogesekben igen gyakori és ezt szokták drágakőnek is megmunkálni. 5. Vörös vasérc, a tömött, vaskos H., mely ha agyaggal van keverve és földes, agyag-vasérc a neve. Nálunk a Szepes-Gömöri Érchegységben nagyban bányásszák. 6. Vörös vasokker, egészen földes, elmállott, agyaggal kevert H., melyet megiszapolva vörös festékül és vörös kréta meg ceruza készítésére használnak. A Röthel név alatt ismeretes H. nem egyéb vörös vasokkernél. Néha mint bevonat egészen habosan, vagy pedig poralaku tömegekben terem és akkor vörös vasföld a neve. A H. mint impregnáció, mint homokkövek kötőanyaga, mint kőzetek és ásványok festőanyaga roppant elterjedt és azt mondhatni, hogy a kőzetek vörös szine legtöbbször H.-tól van.

Forrás: Pallas Nagylexikon