Henger

Oly mozgó egyenes, mely mozgása közben valamely adott egyeneshez parallel marad, H.-felületet ir le. A H.-felületnek bármely pontján keresztül egy és általában csak egy egyenes huzható, mely egészen a felületen fekszik, ezt H.-alkotónak nevezzük.

A H.-felületen fekvő oly görbe, mely a H.-alkotók mindegyikét metszi - tehát egyebek között a felületnek bármely sikmetszése is, - a H.-felület vezérgörbéjének nevezhető. A vezérgörbének és a H.-akotóknak iránya teljesen meghatározza a H.-felületet. Parallel sikok a H.-felületet kongruens görbékben metszik. A H.-felület eeliptikus, hiperbolikus, illetőleg parabolikus, ha a sik vezérgörbéje ellipszis, hiperbola, illetőleg parabola. Minden elliptikus H.-felülethez általában két parallel siksor tartozik, melynek minden sikja a felületből kört metsz ki. A kört metsző sikok általában nem merőlegesek a H.-alkotókra; ez esetben az elliptikus H.-felületet ferde körhengernek is nevezzük.

Ha a kört metsző parallel siksorok egyike merőleges a H.-alkotókra, akkor a másik is az, tehát a két siksor összeesik. Ez esetben a felületet egyenes körhengernek nevezzük. Az egyenes körhenger oly forgási felület, melynek meridiánja a forgáis tengelyhez parallel egyenes. Szükebb értelemben H.-en azt a geometriai testet érjük, melyet valamely körhengerfelületnek két parallel körmetszése közé eső része (H.-palást v. H.-köpeny) és e két parallel sikmetszés két körlapja (hengerlap) határol. A H.-alkotóknak a két alapsik határolta részei egyenlők. Az alapsikok merőleges távolsága a H. magasságának - a két alapkör középpontjának összekötő vonala, mely a H.-alkotókkal parallel, a H. tengelyének neveztetik. A H. egyenes v. ferde, aszerint amint a tnegely a két alapsikra merőleges v. nem. Az egyenes H.-nál az alkotók és a tengely hossza egyenlő a H. magasságával. A H. köbtartalmának mérőszámát megkapjuk, ha az alapkörlap területének mérőszámát a magasság mérőszámával megszorozzuk. Az alpkör sugarának mérőszámát x-rel, a H. magasságának és körbtartalmának mérőszámait rendre m-mel és v-vel jelölve: v = r²p . m Továbbá az egyenes H. palástjának, illetőleg egész felszinének mérőszámát p-vel, illetőleg f-fel jelölve: p = 2r p . m és f = 2r p (m + r).

H. a mezőgazdaságban a szántóföld felületének megmunkálására szolgáló eszköz. A H.-ek fákőből készülnek. Legalkalmasabb anyag az öntött vas. A H.-ek munkamódját főleg felületük szabja meg, igy a gyakorlatban megkülönböztetünk: a) sima H.-eket (l. 1. ábra); b) bordás H.-eket, amelyek a szántóföldet érdes felületté alakítják át (l. 2. ábra); c) fogas H.-eket (Croskill-H.-ek), amelyek a szántóföld felületébe sok kis lyukat nyomnak, melyeken a szél nem fujhat olyan könnyen végig, mint a bordás H.-ek sorain s igy a föld a kiszáradás ellen jobban lesz megvédve; d) összetett H.-eket, a bordás és fogas szerkezet kombinációját (Cambridge-H.-ek), melyek a laza, egyeneletesen alakított felület képzésére igen alkalmasal (l. 3. ábra). Az itt felsorolt H.-ek bármelyike ismét egy vagy többosztályos lehet, utóbbiak a föld felületi egyenlőtlenségeihez jobban alkalmazkodnak (l. Hengerlés). - H. a nyomdászatban a betük festékezését v. a közvetlen nyomást eszközlő része a nyomtató sajtónak. A nyomó-H. vasból készül s a betükre való, szabályozhtó ránehezedése által nyomja az egyes iveket. A festékező H.-t l. Festőhenger. Van még a gyorssajtónál vezető H. is; ez a kinyomott ivet vezeti el a nyomtató henger alól. - H. a fémiparban a hengerelt áruk (rudak, lemezek s más efélék) készítésére való sima vagy rovátkos eszköz, l. még Hengermű.

Forrás: Pallas Nagylexikon