Hengstenberg

Ernő Vilmos, német prot. teologus, szuül. Fröndenburgban 1802 okt. 20., megh. Berlinben 1869 máj. 28. Bár ifjuságáan a német szabadelvü és racionalisztikus mozgalmakkal rokonszenvezett, 1823. Baselbe ment, hol az ottani missziói intézet hatása alatt az ortodox teologiai iránynak lett határozott hive. 1824. a berlini egyetemen teol. docens, 1826. rendkivüli, 1828. rendes tologiai tanár s 1829. hittudor lett. Mint tanár, mint az 1827 óta megjelenő Evangelische Kirchenzeitung szerkesztője és mint exegéta nagyszámu önálló műveivel folyton a teologiai racionalizmus ellen küzdött, a bibliának történeti alapon álló magyarázását és birálatát sürgetvén. Művei, melyek közül több idegen nyelvre is le van fordítva, a következők: Christologie des Alten Testaments (3 köt., Berlin 1829-35; 2. kiad. 1854-1857); Beiträge zur Einleitung ins Alte Testament (3 köt., u. o. 1831-39); Die Bücher Moses u. Agypten (u. o. 1841); Kommentar über die Psalmen (4 köt., u. o. 1842-47; 2. kiad. 1849-54); Die Offenbarung des heiligen Johannes erläutert (2 köt., u. o. 1849-51; 2. kiad. 1861-62); Das Hohelied Salamonis ausgelegt (u. o. 1853); Die Freimaurerei und das evang. Pfarramt (3 rész, u. o. 1854); Das Duell u. die christliche Kirche (u. o. 1857; 2. kiad. 1859); Der Prediger Salomo (u. o. 1859); Das Evangelium des heil. Johannes erläutert (3 köt., u. o. 1861-63; 2. kiad. 1867-71); Dei Weissagungen d. Propheten Ezechiel (2 köt., u. o. 1867-68) stb. V. ö. Bachmann, Ernst Wilhem H. (1. és 2. köt., Gütersloh 1876-80; a 3. köt. Schmalenbachtól, u. o. 1892).

Forrás: Pallas Nagylexikon