Henrik

(lausannei), clugnyi szerzetes, majd egy külön vallásfelekezet alapítója, ki a XII. sz. elején előbb Lausanneban, majd Franciaországban heves beszédeket tartott a nép előtt az ős keresztény egyháznak és különösen a papságnak egyszerüségéről s tiszta erkölcsi életéről, szembe állítva azzal korának külsőiességét s erkölcsi romlottságt s egyszersmind a népet bűnbánatra s erkölcsi megjavulásra buzdítva. Később Bruys Péterel (l. o.) egyesülten munkálkodott közös eszményképük megvalósításán. Állítólag a pisai zsinat előtt 1135. tanait visszavonta, de szabadságát visszanyervén, még lelkesültebben hirdette tanait s Toulouse vidékén a elszaporodtak hivei, az u. n. Henriciánusok, hogy III. Jenő egy bibornokot és clairvauxi Bernátot küldötte ki ellenök, mely utóbbinak azután sikerült is szeretetteljes tanításaival a felekezet számos tagját a papi tized s egyéb egyházi adózások teljesítésére reábirni, az egyház ceremóniáival s általában az uralkodó egyházzal kibékíteni. H. később elfogatott s börtönben halt meg 1148.

Forrás: Pallas Nagylexikon