Hentzi

1. Henrik, arthurmi nemes, osztrák tábornok, szül. Debrecenben 1785 okt. 24., elesett Buda bevételénél 1849 máj 21. Előkelő berni családból származott, melyet 1749. számüztek. A bécsi mérnök-akadémiában tanult, 1808-13-ig Komárom erősítésén dolgozott és a napoleoni háborukban is részt vett. A békében a magyar és olasz várakban volt alkalmazva és tábornokságig vitte. Már akkor ismeretes volt magyarellenes érzelme, melyről Széchenyi is megemlékezik naplójában. A forradalom idején Péterváradnak volt hadmérnökemöki főnöke és parancsnoka. Letette ugyan az esküt az alkotmányra, de az okt. 3-iki kir. manifesztum óta kötelességének tartotta mindent elkövetni, hogy a várat osztrák kézre játszhassa. Érzülete annyira ismeretes volt, hogy 1848 okt. 18. a Don Miguel zászlóalj legénysége ellene fordult és csak több magyar tiszt közbelépése mentette meg a haláltól. Elfogták és Budára vitték, hol hadi törvényszék elé állították. Ügye azonban hosszasan huzódott és midőn a kormány Debrecenbe távozott, börtönében feledték, honnét Windisch-Grätz bevonulása szabadította ki. Ekkor Buda parancsnoka lett és midőn a téli hadjárat rossz fordulatot kezdett venni az osztrákokra nézve, teljes erővel hozzáfogott az elhanyagolt vár megerősítéséhez, ugy hogy az, mire a magyar had Görgey alatt 1849 máj. 4. ostromolni kezdte, teljesen harcrakész állapotban volt. Ügyességét a vár fölszerelésében és vitézségét a védelemben még ellenségei sem tagadták, de épp oly tagadhatatlan, hogy a nyilt Pest bombázása által, igazi katonai cél nélkül, roppant nyomort és elkeseredést intézett elő. Miután május 17. egy rohamot visszavert, máj 21., midőn a bástyára feljutott győzelmes honvédek ellen készült, halálosan megsebesült és 15 óra mulva meg is halt. Az ő és elesett bajtársai emlékére diszes oszlopot állítottak Budán, a Szt. György téren, melyet 1852. jun. 11. a császár és több főherceg jelenlétében lepleztek le.

2. H. Sámuel (Henzi), svájci forradalmár, szül. Bümplitzben, Bern mellett 1701., megh. 1749 jul. 17-én. Berni patricius család sarja; 1744. többekkel együtt azt kivánta, hogy a város nem uralkodó családjai számára is megengedjék a tanácsba való beléphetést. E miatt számüzték, egy év mulva azonban megbocsátottak neki. 1749. megsértődvén a hatóságok részéről őt ért mellőztetés miatt, a fennálló alkotmány ellen irányuló összeesküvésben vett részt, de elárulták s társaival, Fueterrel és Wernierrel 1749 jul. 17. kivégezték, családját pedig számüzték. Lessing H. sorsát egy (befejezetlenül maradt) szomorujáték tárgyává tette. H., aki barátja volt Bodmernek, francia nyelven tragédiát, költeményeket stb. irt. V. ö. Bäbler, S. H.-s Leben und Schriften (Aarau 1879).

Forrás: Pallas Nagylexikon