Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Herbart... ----

Magyar Magyar Német Német
Herbart... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Herbart

János Frigyes, német filozofus, szül Oldenburgban 1776 máj. 4., megh. Göttingiában 1841 aug. 14. H. 18 éves korában a jenai egyetemre ment, hogy Fichtét hallgass. Nagy hajlandóságot mutaott a temészettudományokhoz, főleg pedig a matematikáhz, zenei tehetségét is kiművelte. Már mint Fichte hallgója, ennek rendszere ellen «észrevételeket» terjesztett tanára elé. 1797. nevelő ellást foglalt el Berlinben; itt fogantak meg benne későbbi rendszerének csirái s jővőbeli pedagogiai tevékenységéhez Pestalozzival való személyes érintkezéséből ugyancsak itt merített ösztönzést. 1802. habilitálták a göttingai egyetemen, 1805. lett rendkivüli tanár, 1809. Kant tanszékére hivták meg Königsergbe, haol pedagogiai szemináriumot is alapított, melynek igazgatója volt. 1833. visszatért Götingába, mint a filozofia rendes tanára s ott halt meg. H. nagy rendszeres művei a következők: Allgemeine Pädagogok (1806); Hauptpunkte der Metaphysik (1806-1808); Allgem. prakt. Philosophie (1808); Lehrbuch der Psychologie (1816); Psychologie als Wissenschaft (1824-25); Allgemeine Metaphysik (1828-29). Ezeken kivül számos kisebb művet s értekezés irt;összegyüjtve előszöt 1850-52. jelentek meg művei Hartensteintól kiadva, 12 kötetben; ujra nyomtatott 1883-93. De Kehrbach si, ugyancsak 12 kötetben, kiadta H. műveit kronologiai sorrendben, melyből eddig (1882-94) 9. köt jelent meg. A pedagógiai műveket külön adta ki Willmann, H. Pädagogische Schriften (2. kiad., 2 köt. 1880); továbbá Bartholomäi (már 5. kiadás 1890-91.) és Wolff (Paderborn, 2 kötet). Továbbá Zeller, Hergartische Reliquien (1870); Zimmermann R., Ungedruckte Brife von und an H. (1877). Százéves fordulóján születése napjának, 1876 máj. 4. mellszobrát leplezték el szülővárosában.

Herbart rendszere Fichte tanításának közvetetlen hatása alatt, Kant rendszeréből indul, csakhogy Fichtével ellentétes irányban. Kant azt tanította volt, hogy ismeretünk csak a tapasztalat körére vonatkozik, a magánvaló (Ding an sich) megismerhetetlen. Fichte az idealisztikus irányban ment tovább, megszüntetvén a magánvalót egészen, ugy hogy az egész tudást az énből kellett származtatni. H. ellenkezőleg a tapasztalat fogalmát akarja tovább fejleszteni. A tapasztalat oly fogalmakat szolgáltat, melyek, hogy igazi megismerést adjanak, további feldolgozást (Bearbeitung) kivánnak meg s e feldolgozás különböző fajtái szerint alakulnak a filozofia különböző részei. Ha a fogalmaknak csak formáját tekintjük, akkor származik a logika, mint az a része a filozofiának, mely a fogalmak világosságát s a fogalmak kapcsolatát tárgyalja. A logika tehát (mint Kant is mondja) tisztán formai tudomány. Ha azonban a fogalmak tartlmát nézzük, kitünik, hogy bármily kifogástalanok is logikai tekintetben, némelyik mégis ellenmondásokat foglalank magukban; ezeket az ellentmondásokat a fogalmak további feldolgozása által, kiegészítés utján meg kell szüntetni, ami a metafizika feladata; ez tehát a filozofia második része. A metafizikához kapcsolódnak alkalmazásai az emberi tudás főágaira, a lélektan, temészetfilozofia s filozofiai vallástan. Ezektől a fogalmaktól különböznek azok, melyekhez elménkben a tetszés vagy nem tetszés járuléka csatlakozik. E fogalmak tudománya az esztetika, melynek alakmazása gyakorlati tudományokat szül, gyakorlatiakat, mert utmutatást szolgáltatnak a tetszés keltésére. Ezekhez tartozik az erkölcstan is, mint az általános esztetika egyik ága. Etikán és pszihologián alapszik a neveléstan, melynek amaz szabja meg a célt, emez szolgáltatja a cél elérésére szükséges eszközöket. a neveléstant Herbart részletesen kidolgozta, egyszersmind gyakorlatilag is alkalmazta. Az etikán alapszik az államtan is. Az álamnak, mely nem egyéb mint a hatalmom védelme alatt lévő társadalom, hivatása az összes etikai eszméket érvényre juttatni. H. Isten fogalmát a szervezet célszerüségére alapíja. Ez alapon tudományos teologiai épületet nem rakhatni ugyan, de ennél fontosabb H. szerint isten fogalmának erkölcsi fogalmak alapjára helyezése. H. Kant filozofiájának néhány fontos elvét vóta meg, aminek most is érvényesülő nagy hatását köszöni. Szorosan ragaszkodott ahhoz, hogy az erkölcstan független maradjon a metafizikától s hogy tapasztalt tudásunk alapja. Metafizikája sok tekintetben megegyezik a modern természettudományok szükséges föltevéseivel, föltételeivel; lélektana igen termékeny szempontokat ad az exakt kutatásnak. Neveléstana majdnem egyedül uralkodik Németországban, Ausztriában és részben nálunk is. Németországban Lotze is, az ujabb filozofusok közt a legkiválóbb, némely fontos pontban rokon H.-tal, azonban joggal tiltakozik az ellen, hogy egyszerüen H. iskolájához számítsák. H. követőihez, kik közt azonban számosan eredetiségüket is érvényesítették, tartoznak: Drobisch, Hartenstein, Exner, Strümpell, Waitz, Volkmann, Ziller, Stoy, Allihn, Thilo, Steinthal, Schilling, Lazarus, Bonitz, Zimmermann, Nachloxsky, Flügel, Riehl, Drabal, Lindner, Durdik s mások. Az iskola közlönye 1860-75. a Zeitschrift für exacte Philosophie volt, melyet Allihn és Ziller szerkesztettek, később tovább folytatta Flügyel.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is