Herberstein

1. Ádám báró, Mátyás főherceg (Rudolf király öccsének) bizalmas embere, megh. Bécsben 1626 márc. 4. Midőn a szultán zsitvatoroki békét végrehajtani vonakodott, H. Rimay Jánossal 1608 máj. 8. Konstantinápolyba indult, ahol meglepetésére a nagyvezir a békeszerződés egy ahmisított példányára hivatkozott és csak nagynehezen fogadta el a hiteles szöveget sz alkudozások alapjául. Midőn H. észrevette, hogy fáradozása dacául nem ér célt, vissza tért. 1612. jelen volt Mátyás király koronáztatásán, 1618. pedig a felkelt csehekkel alkudozott az udvar nevében. Khuen Magdolnát birta nőül. V. ö. H.-s Gesandtschaftsreise nach Konstantinopel. H. v. Zweidinek-Südenhorst: Geschichte und Geschichten neuerer Zeit 1894). - 2. H. Bernát báró, szül 1490 körül, meghalt 1554 március 10-én. I. Miksa kiséretében beutazta a külföldet, 1513-ban a franciákkal harcolt, 1527-1528-ig pedig a stájerországi segélyhadat vezényelte a törökök ellen. -3. H. Leonhárd, szül. 1430 körü., megh. Grazban, 1511. Hű kisérője volt III. Frigyesnek, kit Hunyady Mátyás ellen is különösen Stiriában megsegített. - 4. Nándor Lipót gróf, szül 1695., megh. Karlsbadban 1744 jun. 25. VI. Károly és Mária Teréziának udvarmestere és bizalmas tanácsadója volt; utóbbitól az aranygyapjas rendet kapta. - 5. H. Zsigmond báró, német államférfiu és történetiró, szül Wippachban (Krajna) 1486 aug. 23., megh. Bécsben 1566 márc. 28. Jogot tanult Bécsben s belépvén a császári hadseregbe Isztriában Mitterburg (Pisino) várát védelmezte és felmentvén Maran erősségét Friaulban (1514), mire Miksa császár lovaggá ütötte s tanácsosának fogadta. Többszörös diplomácia küldetésben járt, nevezetesen Dániában (1516), Lengyelországban és Oroszországban (1516-18). V. Károly is, kit 1519. trónraléptekor Madridban üdvözölt, több izben tisztelete meg fontos megbizásokkal. 1526. Magyarországon is járt, 1526 végén pedig másodizban Oroszországba küldetett; az 1532 magyar-török háboru után pedig (melyben részt vett) Szolimán szultánhoz ment követnek (1541). Később pénzügyi tanács tagjává és elnökévé étették. 1556. H. nyugalomba vonult. Több nagybecsü munkát hagyott hátra, ezek: Rerum moscovitacarum commentarii (Bécs 1549, németül 1557). Ezt a sok tekintetben uttörő művet, mely különösen kulturtörténeti becsü, starczewski adta ki ujabban a Scriptores exteri saeculi XVI. historiae ruthinicae c. gyüjteményében (Berlin és Pétervár 1841-43, 2 köt.); Gesandtschaftsreise nach Spanien 1519 (kiadta Chmel Bécsben 1846). Önéletleirását (mely 1553-ig terjed) legelőször Kovachich adta ki (Buda 1805); ujabban Karajan rendezte sajtó alá a Fontes rerum austricarum (Bécs 1855, I. osztály, I. köt.) c. gyüjteményében V. ö. Szamota István, Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten (Olcsó könyvtár 1891); Adelung, Lebensbeschriebung H.-s (Pétervár 1818); Allg. Deutsche Biogr. XII.

Forrás: Pallas Nagylexikon