Herceg-szigetek

(az ókorban Demonezi), a Márvány-tengerben Konstantináplytól DK-re fekvő kis szigetcsoport, melyet a bizanciak papadonizia-ank (papok szigete) neveztek, a törökök pedig Kizil-adalar-nak hivank. Négy nagyobb és 5 ksiebb lakaltlan (Pita, Anterobintosz, Neandrosz, Platia és Oxia) szigetből állanak. A nagyobbak: 1. Proti (törökül: Kinali ada), meglehetősen terméketlen; 2. Antigoni, ugyanily nevü faluval, szt. Methodiosz konstantinápolyi patriárka börtönhelyével és Makedo Baziliosz császár által épített klastrom romjaival; 3. Khalki (törökül: Hejbeli ada), görög teologiai iskolával, 1831-ben alapított görög kereskedelmi iskolával és az 1860. a tenger partján épített török tengerészikolával; a rajta épült ugyanily nevü város 3000 lakossal, a szent Miklós-templomon érdekes toronnyal; 4. Prinkipo (törökül: Kizil-ada vagy Böjük-ada) a legnagyobb, 15 km.-nyi területtel; az ugyanily envü város az É-i részében van,gyönyörü villákkal; mint nyári tartózkodási helyet is számosan keresik föl. 3 kolostor is van rajta: az Ajosz Kriszosz, az Ajosz Nikolaosz és az Ajosz Georgiosz;az első és harmadik egy-egy hegyen, amelyekről gyönyörü a kilátás. E szigetre voltak számüzve Irene, Zoe és Dalasszena görög császárnék. A sziget többször volt ellenséges hajók támadásának szinhelye. Igy II. Adronikosz császár korában a velenceiek az összes lakosságot rabszologákul szolgálták el.

Forrás: Pallas Nagylexikon