Herceg

(dux). A régi germánoknál a hadserg élén állók cime. Tacitus is H.-eknek (duces) nevezi azokat, kik a hadat csatába vezették, mig a néptörzsek tulajdonképeni fejei nála a királyok (reges). A népvándorlás után a H.-ek népeik eltelepedtével azok fejei lettek. Hercegi cimet viseltek a longobardok és frankoknál a kirok (reges). A népvándorlás után a H.-ek népeik eltelepedtével azok fejei lettek. Hercegi cimet viseltek a longobardok és frankoknál a királyi hivatanlokok is, de akik jogra nézve épp oly jogokkal birtak, mint a grófok, csakhogy ezeknél nagyobb terület élén állottak. A merowing királyság fokozatos sülyedése idejében a H.-ek hatalma s tekintélye épp oly mértékben emelkedett, függetlenségük mindinkább nagyobb lett, ugy hogy az utolsó merowingok idejében a bajor, allemand, türingi és fricslandi H.-ek hercegségeiket már örökösség tették családjukban. Pippin és Nagy Károly a H.-ek hatalmát gyöngíteni törekedtek s a hercegi méltósgá helyébe a grófit állították ujból. A szász H. meg éppen csak háboru idején viselte e méltóságot. De Nagy Károly gyönge utódai alatt ez megint megváltozott, s most már sok esetben a királyi küldöttek vették föl a hercegi cimet. A keleti frank birodalom 900 körül öt hercegségből állott: bajor, sváb, frank, szász, lotaringiai, melyek örökösek voltak, s ennek megfelelőleg a királysághoz is cska laza kötelék füzte őket. Midőn 911. a karolingek kihaltak, a szász és frank hercegség kviételével a többi függetleníteni törekedett magát. A bajor H. V. Henrik alatt H.-ek tulkapásai ellen szigorubb endszabályokat alkalmaztak, ő maga arra törekedett, hogy a hercegésgeket vagy megszünetsse, vagy, hogy birtokosaitk gyakrabban változzanak. De gyenge utóda IV. Henrik alatt H.-ek hatalma ujból megerősödött, s ekkor már Németországban hét hercegség létezett: a szász, bajor, frank, karintiai, sváb, felső- és alsó-lotariniai. De ugyanekkor hanyatlani kezdett a H.-ek kiváltságos helyzete, mert a császárság és a pápaság közt bekövetkezett küzdelemben más fejedelmek is kivivták maguknak a hasonló jogokat és függetlenséget. A frank és sváb hercegség a Hohenstaufen-ház kihaltával egészen megszünt. Szászországban Oroszlán Henrik bukása után a hercegi méltóség részitn Vesztfáliára (mely a kölni érsekséghez tartozott), részint a közép-elbei területre ment át, mig a régi szász hercegségből, mely welf-felé allodialis birtok volt, a braunschweigi hercegség alakult. Midőn Felső-Lotaringia Franciaországhoz csatoltatott, csak a bajor hercegség maradt fenna régiek közül. E mellett azonban részint osztály, részint rangemelés folytán uj hercegségek támadta, melyek a német birodalom feloszlása után teljes szuverénitásra tettek szert, a többi országokban részint személyes, részint örökös méltósággá vált. Bajorország és Wrüttembergben jelenleg az uralkodó fiai, testvérei, unokái stb. szintén a heregi cimet viselik birtok nélkül. Az osztrák uralkodó ház tagaji a főherceg és főhercegnő cimet viselik. Nálunk ujabb időben ez utóbbi cim elyett am. kir. H., hercegnő cim használtatik. Németországban a legrégibb herdcegségek még I. Napoleontól a nagyhercegség cimet nyerték, s az 1814. resztaurácio ezt meg is erősítette. Ma Németországban a hercegi cimet Anhalt és a szász hercegségek Ernő-féle ága viseli, Weimar kivételével, mely a nagyhercegség, tovább még Braunschweig is. A szuverén H.-ek cime Németországban 1844 óta Fenség, a mediatizált és cimzetes H.-eké Durchlaucht. Cimerükben a H.-ek régebben a hercegi kalapot, később aszuverén H.-ek a királyi koronát viselték.

Hazánkban az uralkodó családok tagjai viselték e cimet, azonkivül a XV. sz. végén Ujlaky Lőrinc, Miklós boszniai király és Corvin János is. 1517. I. Miksa Perényi Imre nádort római szent birodalmi H.-gé nevezte ki, de az e cimet nem használta. A mult században a magyar főuri családok közül többen kapták e cimet, mely azonk9vül 1714 óta az eszergomi érseket is megilleti. Részint adományozás, részint honfiusítás utján ma Magyarországon a magyar hercegi cim megilleti az Auerjsperg, Batthyányi-Strattmann, Czartoryski, Esterházy, Khevenhüller-Metsch, Kinsky, Lamberg, Liechtenstein, Lobkovitz, Metternich-Winneburg, Odescahlchi, Pállfy, Schwarzenberg, Thurn-Taxis családokat, azonfölül a Koburg-ház Magyarországon honos ágát is.

Forrás: Pallas Nagylexikon