(dux). A régi germánoknál a hadserg élén állók cime. Tacitus
is H.-eknek (duces) nevezi azokat, kik a hadat csatába vezették, mig a
néptörzsek tulajdonképeni fejei nála a királyok (reges). A népvándorlás után a
H.-ek népeik eltelepedtével azok fejei lettek. Hercegi cimet viseltek a
longobardok és frankoknál a kirok (reges). A népvándorlás után a H.-ek népeik
eltelepedtével azok fejei lettek. Hercegi cimet viseltek a longobardok és
frankoknál a királyi hivatanlokok is, de akik jogra nézve épp oly jogokkal
birtak, mint a grófok, csakhogy ezeknél nagyobb terület élén állottak. A
merowing királyság fokozatos sülyedése idejében a H.-ek hatalma s tekintélye
épp oly mértékben emelkedett, függetlenségük mindinkább nagyobb lett, ugy hogy
az utolsó merowingok idejében a bajor, allemand, türingi és fricslandi H.-ek
hercegségeiket már örökösség tették családjukban. Pippin és Nagy Károly a H.-ek
hatalmát gyöngíteni törekedtek s a hercegi méltósgá helyébe a grófit állították
ujból. A szász H. meg éppen csak háboru idején viselte e méltóságot. De Nagy
Károly gyönge utódai alatt ez megint megváltozott, s most már sok esetben a
királyi küldöttek vették föl a hercegi cimet. A keleti frank birodalom 900
körül öt hercegségből állott: bajor, sváb, frank, szász, lotaringiai, melyek
örökösek voltak, s ennek megfelelőleg a királysághoz is cska laza kötelék füzte
őket. Midőn 911. a karolingek kihaltak, a szász és frank hercegség kviételével
a többi függetleníteni törekedett magát. A bajor H. V. Henrik alatt H.-ek
tulkapásai ellen szigorubb endszabályokat alkalmaztak, ő maga arra törekedett,
hogy a hercegésgeket vagy megszünetsse, vagy, hogy birtokosaitk gyakrabban változzanak.
De gyenge utóda IV. Henrik alatt H.-ek hatalma ujból megerősödött, s ekkor már
Németországban hét hercegség létezett: a szász, bajor, frank, karintiai, sváb,
felső- és alsó-lotariniai. De ugyanekkor hanyatlani kezdett a H.-ek kiváltságos
helyzete, mert a császárság és a pápaság közt bekövetkezett küzdelemben más
fejedelmek is kivivták maguknak a hasonló jogokat és függetlenséget. A frank és
sváb hercegség a Hohenstaufen-ház kihaltával egészen megszünt. Szászországban
Oroszlán Henrik bukása után a hercegi méltóség részitn Vesztfáliára (mely a
kölni érsekséghez tartozott), részint a közép-elbei területre ment át, mig a
régi szász hercegségből, mely welf-felé allodialis birtok volt, a braunschweigi
hercegség alakult. Midőn Felső-Lotaringia Franciaországhoz csatoltatott, csak a
bajor hercegség maradt fenna régiek közül. E mellett azonban részint osztály,
részint rangemelés folytán uj hercegségek támadta, melyek a német birodalom
feloszlása után teljes szuverénitásra tettek szert, a többi országokban részint
személyes, részint örökös méltósággá vált. Bajorország és Wrüttembergben
jelenleg az uralkodó fiai, testvérei, unokái stb. szintén a heregi cimet
viselik birtok nélkül. Az osztrák uralkodó ház tagaji a főherceg és főhercegnő
cimet viselik. Nálunk ujabb időben ez utóbbi cim elyett am. kir. H., hercegnő
cim használtatik. Németországban a legrégibb herdcegségek még I. Napoleontól a
nagyhercegség cimet nyerték, s az 1814. resztaurácio ezt meg is erősítette. Ma
Németországban a hercegi cimet Anhalt és a szász hercegségek Ernő-féle ága
viseli, Weimar kivételével, mely a nagyhercegség, tovább még Braunschweig is. A
szuverén H.-ek cime Németországban 1844 óta Fenség, a mediatizált és cimzetes
H.-eké Durchlaucht. Cimerükben a H.-ek régebben a hercegi kalapot, később
aszuverén H.-ek a királyi koronát viselték.
Hazánkban az uralkodó családok tagjai viselték e cimet,
azonkivül a XV. sz. végén Ujlaky Lőrinc, Miklós boszniai király és Corvin János
is. 1517. I. Miksa Perényi Imre nádort római szent birodalmi H.-gé nevezte ki,
de az e cimet nem használta. A mult században a magyar főuri családok közül
többen kapták e cimet, mely azonk9vül 1714 óta az eszergomi érseket is
megilleti. Részint adományozás, részint honfiusítás utján ma Magyarországon a
magyar hercegi cim megilleti az Auerjsperg, Batthyányi-Strattmann, Czartoryski,
Esterházy, Khevenhüller-Metsch, Kinsky, Lamberg, Liechtenstein, Lobkovitz,
Metternich-Winneburg, Odescahlchi, Pállfy, Schwarzenberg, Thurn-Taxis
családokat, azonfölül a Koburg-ház Magyarországon honos ágát is.
Forrás: Pallas Nagylexikon