Hercen

(Gercen) Sándor, orosz publicista (álnevén Iszkander), egy orosz herceg, Jakolev és a Stuttgartból Oroszországba került Haag Lujza természetes fia, szül. Moszkvában 1812 márc. 25., megh. Párisban 1870 jan. 21., Nizzában temették el. Moszkvában tanult s 1834. több társával együtt elfogták, mert abba a gyanuba keveredtek, hogy egy saintsimonisztikus egylethez tartoznak és körülbelül egy évre Vjatkába internálták őker. H.-t ezután államszolgálatba vették és Moszkvába, majd Szt. Pétervárra helyezték át, de egy szabad véleménynyilvánítása miatt megint számkivetették Novgorodba. 1842. ott hagyta a szolgálatot, Moszkvában filizofiai munkákkal foglalkozott, kiadott több szellemesen irt cikket és két regényt. Apja halála után (1846) elhagyta Oroszországot s előbb Német-, majd Olasz- és Franciaországba ment. Két első, feltünést keltő munkája volt: A tulsó partokról és levelek Olasz- és Franciaországból, melyek névetelenül és először német nyelven jelentek meg (Hamburgban 1850). Miután több politikai iratáról megtudták, hogy azok tőle valók, Oroszországban elvették tőle a nyomtatás jogát s 1851. Londonba ment, hol az orosz autokrata kormány ellen azzal kezdte meg a harcolt, hogy nyomdát nyitott és megindította a később hiressé vált Kolokol (Harang) c. folyóiratot. Politikai iratai közül kiválóbbak: A forradalmi eszmék fejlődése Oroszországban (1851); A megkeresztelt tulajdont (t. i. a jobbágyok, 1853); Fogság és számkivetés (1854); Oroszország társadalmi viszonyai (1854). Nagy érdeme van abban, hogy a kiválóbb orosz irókat teljesen, azaz cenzurált és kihagyott szöveek hozzápótlásával adta ki. Iratai és a Kolokol számai a legszigorubb ellenőrzés dacára éveken át folyton átjutottak az orosz határon, elözönlötték az orosz olvasóközönséget és II-ik Sándor cár trónralépte után volt idő, melyben egyszerü emigráns ugyszolván az egész orosz közvélemény felett uralkodott. Mindentudónak látszott s ugy tünt fel, mintha a trón közvetlen közelében is lettek volna bizalmas emberei és dolgozó társai. Ezt a felfogást még jobban megerősítette az a könyv, melyet H. 1859. Mémoires de l"impératice Catherine, écrits par elle-meme cimmel adott ki s melyet az orosz császári ház addig a lehető leggondosabban titokban tartott volt. Nem akadt egy hang sem, mely az emlékiratok valódigágát kétségbe vonta volna nem tudtak nyomára jönni, hogyan jutottak H. birtokába. 1863. H. átköltözött Genfbe s 1865-1868. a Kolkolt is ott adta ki, azután nagyobb utazásokat tett s végül Párisban telepedett meg. H. gazdag ember lévén, állandóan segélyezte az emigránsokat. Összes munkái 11 kötetben Baselben, majd Genfben jelentek meg s Oroszországban a tiltott könyvek közé tartoznak. V. ö. Sperber, Die socialpolitischen Ideen Herzens (1894); Herzen-Iskander (Berlin 1859); Eckhardt, Jungrussisch u. Altivaländisch (1871); Althaus G. (Unsere Zeit, 1872).

Forrás: Pallas Nagylexikon