Hercen
(Gercen) Sándor, orosz publicista (álnevén Iszkander), egy
orosz herceg, Jakolev és a Stuttgartból Oroszországba került Haag Lujza
természetes fia, szül. Moszkvában 1812 márc. 25., megh. Párisban 1870 jan. 21.,
Nizzában temették el. Moszkvában tanult s 1834. több társával együtt elfogták,
mert abba a gyanuba keveredtek, hogy egy saintsimonisztikus egylethez tartoznak
és körülbelül egy évre Vjatkába internálták őker. H.-t ezután államszolgálatba
vették és Moszkvába, majd Szt. Pétervárra helyezték át, de egy szabad
véleménynyilvánítása miatt megint számkivetették Novgorodba. 1842. ott hagyta a
szolgálatot, Moszkvában filizofiai munkákkal foglalkozott, kiadott több
szellemesen irt cikket és két regényt. Apja halála után (1846) elhagyta
Oroszországot s előbb Német-, majd Olasz- és Franciaországba ment. Két első,
feltünést keltő munkája volt: A tulsó partokról és levelek Olasz- és
Franciaországból, melyek névetelenül és először német nyelven jelentek meg
(Hamburgban 1850). Miután több politikai iratáról megtudták, hogy azok tőle
valók, Oroszországban elvették tőle a nyomtatás jogát s 1851. Londonba ment,
hol az orosz autokrata kormány ellen azzal kezdte meg a harcolt, hogy nyomdát
nyitott és megindította a később hiressé vált Kolokol (Harang) c. folyóiratot.
Politikai iratai közül kiválóbbak: A forradalmi eszmék fejlődése Oroszországban
(1851); A megkeresztelt tulajdont (t. i. a jobbágyok, 1853); Fogság és
számkivetés (1854); Oroszország társadalmi viszonyai (1854). Nagy érdeme van
abban, hogy a kiválóbb orosz irókat teljesen, azaz cenzurált és kihagyott
szöveek hozzápótlásával adta ki. Iratai és a Kolokol számai a legszigorubb
ellenőrzés dacára éveken át folyton átjutottak az orosz határon, elözönlötték
az orosz olvasóközönséget és II-ik Sándor cár trónralépte után volt idő,
melyben egyszerü emigráns ugyszolván az egész orosz közvélemény felett
uralkodott. Mindentudónak látszott s ugy tünt fel, mintha a trón közvetlen
közelében is lettek volna bizalmas emberei és dolgozó társai. Ezt a felfogást
még jobban megerősítette az a könyv, melyet H. 1859. Mémoires de l"impératice
Catherine, écrits par elle-meme cimmel adott ki s melyet az orosz császári ház
addig a lehető leggondosabban titokban tartott volt. Nem akadt egy hang sem,
mely az emlékiratok valódigágát kétségbe vonta volna nem tudtak nyomára jönni,
hogyan jutottak H. birtokába. 1863. H. átköltözött Genfbe s 1865-1868. a Kolkolt
is ott adta ki, azután nagyobb utazásokat tett s végül Párisban telepedett meg.
H. gazdag ember lévén, állandóan segélyezte az emigránsokat. Összes munkái 11
kötetben Baselben, majd Genfben jelentek meg s Oroszországban a tiltott könyvek
közé tartoznak. V. ö. Sperber, Die socialpolitischen Ideen Herzens (1894);
Herzen-Iskander (Berlin 1859); Eckhardt, Jungrussisch u. Altivaländisch (1871);
Althaus G. (Unsere Zeit, 1872).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|