Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Herder... ----

Magyar Magyar Német Német
Herder... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Herder

1. János Gottfried, német iró,szül. Mohrungenben (keleti Poroszország) 1744 aug. 25., megh. 1803 dec. 18. Wimarban, hol 1776 óta szuperintendens volt. Ifjusága sanyaruságban és munkában gazdag volt. Már szülővárosában megtanulta a latin, görög és héber nyelv elemeit, mire 1760. irnok lett Trescho diakonusnál, kinek gazdag könyvtárát rendeze s kiaknázta. Két év mulva gy orosz katonaorvos, ki véletlenül Mohrungenben tartózkodott, magával vitte az ifju H.-t Königsbergbe, hogy seborvosság neveletesse. De H. az első boncolásnál elájult, mire a teologiai pályára lépett. Egy tanítói állomás és jóakaró emberbarátok elhetővé tették neki tanulmányai folytatását. Ez időben főbefolyással fejlődésére és irányára Hamann (l. o.) és Kant (l. o.) voltak. H. inkább az előbbihez vonzódott, bár ez utóbbinek kiváló tudományát s jelentőségét elismerte. Miután tanulmányait a legnagyobb szorgalommal és bámulatosan sokoldaluan befejezte, 1764-69. Rigában gimnáziumi tanár és lelkész volt, mindkét hivatásában rendkivüli sikerrel. Hogy ember- és világismeretét gyarapítsa, 1769. lehagyta állását s nagyobb urta indult. Párisba érkezte után holstein-eutini herceg utazótársául szólította föl, mint H. elfogadott; de Strassburgban elvált a hercegtől, s egy félévig maradt e városban, hogy egy szemét gyermekkora óta bántó könycsövet gyógyíttasson. Ekkor ismerkedett meg vele az ifju Goethe, kire a nagy tudományu, gondolkodó s szellemes H. rendkivül nagy hatással volt. Strassburgból Bückeburgba ment H., hol 1771-76. szuparintendens s udvri lelkész volt. E hivtalában, vmint munkái után oly hirnévre tet szert, hogy a göttingai egyetem 1775. a teologia tanárává meghivta; de H. inkább Weimart választotta, hová Károly Ágost herceg Goethe közbenjárására meghivt. Itt az egyház és iskola, az irodalom és közművleődés terén nagyszabásu és egész Németországre, sőt a külföldre is kiható munkásságot fejtett ki. Életének estejét fokozódó idegessgée és betegeskedése kietlenné és szánalmassá tette. Legjobb barátaival, Goethével és Schillerrel is meglazult ez időben a régi benső viszony, s végül egészen elszigetelve, a világtól elzárva élte utolsó napjait.

H. három irányban fejtett ki nagy munkásságot. 1. Mint költőnek nem volt igazi költői képzelete és alkotó ereje; költő művei ezért mind a reflexio termékei: az allegoriával hitte eszméit költőiekké átalakíthatni; nelv és verselés tekintetében is fogyatékoksak. Legsikerültebb epigrammjai és legendái, melyekkel e sokáig mellőzött költői fajt ujra népszerüvé tette. De legendiában is tulteng a tanítás. Annál nagyobbszerüek átdolgozásai és fordításai, melyekben az eredetieknek nemcsak tartalmát, hanem szellemét és hangulatát, szinét és nemzeti jellegét is megóvni törekedett. Majd minden ó- és ujkori, keleti és nyugati nép költészetéből fordított; legnagyobb népszerüséget nyerték népdalai (Volkslieder, 1778, halála után e cimmel: Stimmer der Völker in Leidern), melyekben az egész világ népköltészetét remek fordításokban bemutatta, és Cid-románcai (1805, magyarázta Heinrich Gusztáv, 3. kiadás 1893), melyeket csak részben spanyol eredetiek, többnyire francia prózai fordítás alapján dolgozott át (v. ö. Köhler R., Herder"s Cid und seine französ. Quelle, 1867). - 2. Mint kritikus és esztetikus H. uj korszak megalapítója a német irodalomban. H. Rousseau tanítványa: természet és eredetiség neki is főideáljai, melyeket azonban nem a társadalom és állam, hanem a költészet, irodalom és tudomány terén juttat érvényre. Már első műveiben (Fragment über die neuere dutsche Litteratur, 1767 és Kritische Wälder. 1769) eredetiséget, egyediséget, nemzeti jelleget követle a költőktől s ellenzi a külföld szolgai utánzását. De főtette a népköltészet eredetének s lényegének feölfedezése. Homert, a bibliát, Shaksperet, Ossiant, az összes nemzetek költészetét egészen uj szempontokból fögta föl s uj válágításba helyezte. Mindenütt a történeti álláspontot foglalja el s ekresi és követeli a benső összefüggést az irodalmi termékkek és az illető nemzet és kor szelleme közt. Egyik főműve e téren az Adrastea (1801-1803, 10 köt.). - 3. A tudományok terén nagy befolyással volt a nyelvtudomány, történetirás, teologia s filozofiai fejlődésre. A nyelv nem istentől van, hanem az ész történetének megnyilatkozása. A népek szelleme nyivánul nyelvökben, innen a nyelvhasonítás fontossága, melyet, valamint a szanszkrit jelentőségét, már helyesen sejti (Über den Ursprung der Sprache, 1770). A történetirás terén H. a művelődéstörténet megalapítója. (Főműve: Ideen zur Philosophie der Geschichter der Menschheit, 1784-1791, 4 kötet.) Az emberiség fejlődésének főcélja a humanitás (Briefe zur Beförderung dr Humanität, 1793-97, 10 köt.). A teologia terén a vallást is történeti terméknek tekintette skutatta eredetété, melyet a mitoszban ismert föl. A biblia könyvei nemzeti irók művei, történetiek vagy költőiek. E bibliai költészet báját és fenségét meragadóan fejtetegette (Vom Geiste d. ebräischen Poesie, 1782-83). A dogmával szemben a vallásos érzésre fektetett fősúlyt s előkészítette a kereszténység mélyebb és modernebb fölfogását (Briefe, das Studium der Theologie betreffend, 1780 és Christliche Schriften, 1794-98, 5 köt.). Legkveésbé hathatott a filozofia terén, mert nem volt következtetes. Erdetileg deista volt (hitt a világon kivüli személyes istenben), utóbb spinozista lett (tanította a világ és Isten egységét, azonosságát), végre hajlott a materializmushoz (tagadta az akarat szabadságát s a lélek halhatatlanságát). A világ rendje nem magyarázható Isten terveiből s céljaiból. Kant filozofálását félreértette s hamis előzmények alapján tévesen itélet meg (Gott, 1787, Metakritik zur Kritik der reinen Vernunft, 1799). Munkái halála után (1805-20) 45, utóbb (1827-30) 60 év végre (1852-54) 40 kötetben jelentek meghárom osztályban: 1. Vallás és teologia, 12 köt.; 2. Szépirodalom és művészet, 16 köt.; 3. Filozofia s történet, 17 köt. Ez elavult kadások helyébe lépett 1877 óta a Suphan Bernáté, 32 köt. Legjobb életrajzát Haym R. irta (1877-85, 2 köt.). Sirjára Károly Ágost herceg 1819. emléket állíttatott e találó felirattal: Licht, Liebe, Leben. Érc-szobrát 1850 aug. 25-én leplezték le Weimarban. - Neje,szül. Flachsland Karolina (1750-1809), férjének méltó társa, érdekes elmélkezéseket irt: Erinnerungen aus dem Leben Herders (1820, 2 kötet). H. gazdag levelezését fia, Emil, és Düntzer adták ki.

2. H. Zsigmond Ágost Farkas báró, német bányász, H. János G. másodszülött fia, szül. Bückeburgban 1776 aug. 18-án, megh. Drezdában 1838 jan. 29. 1810. bányatanácsos lett, 1813. a szász király báróságot adott neki; 1826. főbányakapitány lett. Tudományos utazást tett Svédországban, Norvégiában, Németalföldön, Szerbiában, s nagy érdemei vannak a szász bányászat és kohászat felvirágozttása körül. Művei: Der tiefe Meissner Erdstollen (Lipcsen 1838); hagyatékából adták ki: 25 Tafeln, Abbildungen der vorzüglischsten Apparate zur Erwärmung der Gebläseluft auf den Hütten werken (Freiberg 1840).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is