mezőgazdasági értelemben, takarmánynak termelt hóherenemü
növények, különösen a vörös-, fehér-, korcs- és biborlóhere, továbbá a közönséges,
homoki és komlós lucerna, a baltacim és a nyulhere. A H. következő
jelentékenyebb betegségekben szenvednek: 1. Hereuntság. Különösen a vöröshere
és a lucerna betegsége, mely abban áll, hogy ha valamely földön rövidebb
időközökben termeltetnek e növények, fejlődésük satnya lesz, anélkül, hogy
ennek határozott okát lehetne adni. Kiderítve e betegség még nincs. Ellene azt
ajánlhatni, hogy a hereféle, kivéve a laltacimet, mely nem szenved e
betegségben, legalább 10 évig ne termeltessék hereunt talajon. 2. Hererák.
Valamennyi herefélét - a baltacimet is - megtámadja s néha járványszerüleg
pusztít. A megtámadott herések egyes foltjain a növények hervadni, majd
rothadni kezdenek, ugy hogy végre csak a növényzet felbőrei és edénynyalábjai
maradnak meg. A beteg növények tövéből azután fehér pednész verődik ki, melynek
molyhai között később feketeszinü szemcsék képződnek. E szemcsecskék többnyire
mákszemnagyságuak, de néha 1 cm.-nyi terjedelmet is öltenek, kemények s belül
fehérek. E betegséget a Sclerotinia Trifoliorum Erikss. (Peziza ciboriodes Fr.)
nevü gomba okozza. Ellene, ha erősen támadta meg a herést, a vetés kiszántása
ajánlható s az, hogy a beteg táblára néhány évig ne vessünk herefélét. 3.
Gyökérgyilkoló. A Leptosphaeria circinans Sacc. (Rhizoctonia violacea Tul.)
nevü gomba neveztetik igy, mely a herfélék gyökereit sürü violaszinü
fonadékkal, a gomba miceliumával veszi körül s elöli. A betegség kerekded
foltokban jelentkezik a hereföldeken, mely foltokban nyáron a növények sárgulni
kezdenek s 1-2 hét alatt kivesznek. A betegség főleg nedves talajokban pusztít
s a hereféléken kivül a burgonyát, a cukor- és takarmányrépát, továbbá a
spárgát s egyéb növényeket is megtámad. Ellene ajánlják a beteg foltokat mélyen
felszántani s égetett mésszel behinteni, továbbá a foltok körül 60 cm. mély
védőárkot ásni, melynek talpa és falai kénporral hitnendők be. A foltokon
néhány évig olyn növény nem termelhtő, melynek gyökereit a gomba megtámadja. 4.
Lisztharmat. A leveleken és a száron lisztnemü, könnyen letörölhető bevonatot
alkot, melyben később apró, fekete szemcsék tünnek fel. A betegség okozója
aherék és a lucernáknál az Erysiphe Martii Lév. nevü gomba. Ellene kénezés
használ. 5. Ragya. A levelek felső lapján s a szárakon fakó, később sötétedő és
elszáradó foltok észlelhtők, mig a levelek alsó lapján cukorpornemü bevonat
támad. E betegséget, mely nedves meleg időjáránál a növényeket tönkreteteti, a
Peronospora Trifoliorum De By. nevü gomba okozza Ellene a bordeauxi keverékkel
(l. o.) való védekezés használ. 6. Rozsda. A leveleken és a szárakon eleinte
vörösbarna, később fekete foltok jelennek meg, melyeket a heréknél és a
baltacimnél az Uromyces Trifolii Lév., a lucernáknál az Uromyces striatus
Schroet. nevü gomba okoz. Ellene biztos védekezés nincs. 7. Az aranka (l. o.),
mely a baltacimet is megtámadja. 8. A szádorfűnek (Orobanche) nevezett virágos
élősködő növények a herefélék gyökerein élve, ezek stnyulását és kiveszését
okozzák. Ellnük a szádorfüvek kigyomlálását ajánlhatni akkor, midő magvaikat
még nem érlelték, továbbá óvakodni kell a szádoros hermagvak vetésétől. A
szádormagvakat kicsinységüknél fogva a heremagvakban felismerni nagyon nehéz,
miért ehhez szakértői vizsgálat szükséges. Csupán a heréken észleltetett: 9. A
levélvarasodás, mely abban áll, hogy aleveleket azok mindkét lapján kiemelkedő
sárga, majd sötétbarna foltok lepik be; e betegséget a Phyllachora Trifolii
Fckl. nevü gomba okozza. Csupán a baltacimen észletetett: 10. A
szárazfeketedés, mely abban áll, hogy a szár egész hosszában v. kisebb-nagyobb
(1-10 cm.) darabokban megfeketedik, ugy néz ki, mintha tüzön perzselték voln
meg azt. A betegt növények virágai időelőtt elszáradnak és lehullanak. A beteg
növényeken a Vermicularia Dematium Fr. nevü gomba találtatik de nem bizonyos,
hogy ez-e a betegség okozója. A szárfeketedés hazánkban még csak Füzitő
közelségében észleltetett, hol nagy kárt tett.
Forrás: Pallas Nagylexikon