Herkomer

Hubert, angol festő, szül. Waal faluban (Bajorország) 1849 máj. 26., hol atyja szentképfaragó volt. 1851. családja Amerikába vándorolt ki, de már 1857. visszatért és Southamptonban telepedett le. Miután H. az ottani művészeti iskolán megkezdte tanulmányait, 1865. atyjával, aki megbizást kapott, hogy Vischer Péter négy evagngelistaszobrát fából kifaragja, Münchenbe ment és az ottani akadémián tovább képezte magát. 1866. rövid időre a South Kensington iskola növenkée lett, majd visszatért Southamptonba, ahol műveiből kis kiállítást rendezett és rajzokat készített egy élclap számára. 1870. Londonba ment, ismeretessé vált a Graphic-be rajzolt illusztrációival és festményeivel is sikert aratott; ilyenek: A pihenés, A kutnál, A vacsora, A sajtos, A fáradtság. 1871. az aquarellfestők egyesületébe lépett be. 1873. kiállította A nap fáradalmai után, 1874; Az erdő, 1875; A vadorzó elfogatása c. képet. 1878. a párisi világkiállításon nagy érmet nyert Az invaldusok utolsó istentisztelete Chelseában c. hires, realaisztikus festményével. Ezután következetk: Este (jelenet egy lonodni női menedékházból), The Gloom of Idwal (É.-walesi tájkép), God" s shrine, A könyörgők, Ellentétek (angol nők a bajor hegyekben). 1886. állította ki Grant kisasszony (a fehérruhás hölgy) világhirü arcképét. Több női arcképei sem kevésbé népszerüek. Legkitünőbb férfiarcképei: atyjának, Wagner Rikárd, Tnnyson, Forbes Archibald, Rudkin John, Stanley, Richter Jánosc stb. kpmásai. 1885 óta a berlini akadémia tagja és az oxford egyetem tanára. Ott tartott előadásai közül megjelentek: Hubert H., Etching and mezzotint enraving, Lectures delivered at Oxford (London 1892). V. ö. Courtney, H. his lefe and work (London 1892).

Forrás: Pallas Nagylexikon