Hermafroditaság

(himnősség), kétféle ivarnak (him, nő) egyesítése egyazon egyénben. Fogalma a görög mitologiából maradt reánk (l. Hermaphroditos). Az ivari uton (generartio seyualis) keletkező lényeknél kétféle ivarsejtek képződnek, a szerkezetre nézve eltérő kétféle mirigyben, melyek a hasüregben vannak elhelyezve. Az egyik fajta mirigyben petesejtek képződnek, a másik fajtában ondótestek; az előbbit petefészeknek (ovarium), az utóbbit herének (testis) mondják. A gerinces állatok legtöbbjénél kétféle ivarmirigy külön egyénekben van elhelyezve, ezek közül a heréseket himnemüeknek, a petefészkeseket nőnemüeknek mondják. A legtöbb gerinctelen állatnál is vannak külön himek és nőstények, de vannak olyanok is, ahol a kétféle ivar egy egyéneben van egyesítve, s ezek az igazi hermafroditák. Ilyenek az osztrigák, korallok, zsákállatok, ohállatok, sok féreg, p. galandféreg, piócák, csőféreg, lágytestüek, csigák stb. Ezek legtöbbjénél a him és női ivarmirigy ugyanazon egyénben van elhelyezve, azért ezen állapotot mirigyhermafroditaságnak nevezhetjük. Az ilyeneknél vagy az állat saját ondója temékenyiti a saját petéit (önálló hermafroditák), vagy az egyiket amásik (kölcsönös hermafroditák); az előbbire példa a galandféreg, az utóbbira az ehető csiga. Gerinces állatoknál az embrió eleinte mind a belső, mind a külső ivarszervek állapotát illetőleg közömbös jellemü, az ivarmirigyről akkor még nem tudni: vajjon here vagy petefészek lesz-e belőle, az ivarutakból pedig minden ébrényben megvan a him és női ivarcsatorna (Wolff-féle vezeték, Müller-féle cső). Ha a rendes fejlődési folyamatoktól eltérés áll be, ugy az H.-ra vezet, csakhogy e tekintetben háromféle eset állhat be: 1. az ivarmirigyek, 2. a kivezető ivarutak, 3. a külső ivarszervek rendelelnességei és megfelelő H.-a. Az ivarmirigyek H.-a vagy valódi H. abban áll, hogy ugyanazon egyénben van jelen a him és női ivarmirigy, az egyik oldalon a közömbös ivarmirigyből here; a másikon petefészek lett (féloldali hermafroditaság), vagy ugyanazon oldalon mindkétféle mirigy jelen van. Az előbbi esetre példa némely hal (potyka), az utóbbira emlékeztet a him varangyos békáknál előforduló viszony, bár itt a H. nemigazi, mert a peték nem jutnak megérésre és termékenyülésre. Az emberben az ilyen valódi H. (androgynia) több esetben leiratott, de jelenléte kétségtelenül a mikroszkópiummal bebizonyítva nincs.

Álhermafroditaság az az állapot, midőn a külső ivarszervek és ivarkivezető utak mifélesége nem felel meg az ivarmirigyekének; p. oly egyénben, akinek kétségtelenül heréje van, a külső ivarszervek olyanok, mint a nőknél lenni szoktak (him álhermaforditaság), avagy a petefészekkel biró egyénben akülső ivarszervek him állapotuak (női álhermafroditaság), tehát külső vizsgálatból nem ismeri meg az igazi nemet, mely utóbbit az ivarmirigy határozza meg. Az álhermafroditaság voatkozhatik a külső ivarszerveker v. a kivezető ivarutakra. a) Az ivarutak álhermafroditasága a nőnemben abban áll, hogy a Müller-féle cső nagyrészt elsorvadt és a külső ivarszervek him jellegüvé lesznek (virgaines). a Himnemben a müllerféle csövek szabályellenesen megmaradnak s izmos falat kapva, néha jól kifejlődött a him hüvellyé és méhvé lesznek. Némely emlős állapotban az ilyesmi rendes állapot (ló, kecske, hód), az embernél csak kivételes. Egyszerübb esetekben amonytövi mirigyben levő kis öbölnek, az n. n. him méhnek erősebb kiöblösödésében áll ezen állapot; máskor hosszabb végdarab marad meg a müller-féle csőből, mint az izmos falü hüvely és méh, mely utóbb fenn két szárra oszlik, s ezek mint csökevényes anyakürtők feküsznek a hugyhólyag mögött a medencze-üregben. Az ilyen fejlődési rendellenesség külsőleg meg sem ismerthető, de többnyire a külső ivarszervek fejlődési visszaaradásával szövődhet az s akkor jelen van: b) a külső ivarszervek álhermaroditasága. Ilyen esetben p. himnemü egyéneben a külső ivarszervek megmaradnak az egyszerübb női állapoton, azaz az ivartag kicsiny marad és a nemi hasadék oldalána az ivari redők nem forrnak össze a borékká, a herék pedig visszamaradnak a hasüregben. Ezen azon esetek, amelyeket a laikusok hermafroditáknak neveznek; külső ivarszerveik nőiesek, de egyéb viszonyaik, p. ivari vonzalmaik, hangjuk, szakálluk, bajuszuk (ha van) férfira vallank. Megesett már többször, hogy az iilyeneket leányoknak nézték és olyannak nevelték, csak a serdülés idején derült ki a tévedés. A budapesti korbóncolástani muzeumban őrzik a tetemét egy ilyen egyénnek, aki életében nőkép szerepelt és a Szt. Rókus-korház női osztályán halt megh. ahol napszámosnőnek volt bejegyezve. Egyéb esetekről v. ö. Mihalkivics, A hermafroditaságról (Természettudományi Közlöny 1885., 186. és 187. füzet). - H. a botanikában, l. Androginusz és Párosétlü.

Forrás: Pallas Nagylexikon