Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Herman... ----

Magyar Magyar Német Német
Herman... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Herman

Ottó, temészettudós és politikus, szül. Diósgyőrött, Borsod vármegéyben, 1835 jun. 27. Sok hányattatás után 1864. Brassai Sámuel meghivására Kolozsvárra ment mint a meghivó asszisztense, később az erdélyi muzeum-egylet vette át, a muzeumnál őrsegéd eltt s mint ilyen megteremtette az állattani gyüjteményt;nemcsak az emlősöket és madarakat gyüjtötte, hanem kiterjesztette figyelmét a rovarokra és pókokra is. Eleinte az erdélyi Orthopterák ismertetésével foglalkozott s ezek között két uj fajt irt le. A madarak életmódjának és fenologiai viszonyainek megfigyelése kapcsán irodalmunkat töb bérdekes adattal gazdagította. Ideének legnagyobb részét azonban a hazai pókok tanulmányozására szentelte, aminek erdeménye lett akir. m. természtettudományi társulat kiadásában megjelent Magyarország pókfaunája c. 3-kötetes nagy munkája, amelyben a pókok életmódjának ismertetésére egy külön kötetet szentel, a szisztematikai rsézben pedig bilogiai rendszert állít fel. Az erdélyi muzeumegyletnél viselt tisztét 1869. letette s egy időre a zoologiával szakítva, a publicisztikának adta magát s mint kolozsvári Magyar polgár c. ellenzék napilap belső munkatársa működött. A 70-es évek elején Budapestre ment és 1875-ben a magyar nemzeti muzeumhoz nevzték ki segédőrnek, amely minőségben egyfelől befejezte a pódfaunát, másfelől pedig több igen érdekes népszerü cikket irt részint a Természettudományi Közlönybe, részint a napilapokba és ismeretterjesztő folyóiratokba. A magyar zoologiai irodalomnak egyebek mellett különösen azzal is nagy szolgálatot tett, hogy 1877. a nemzeti muzeum anyagi támogatása mellett megindította a

Természetrajzi füzeteket, amely folyóirat hivatva lett a magyar tudományos zoologiát a külföld irodalmával kapcsolatba hozni. 1879. elhagyta a nemzeti muzeumnál viselt állástá, emrt országgyülési képviselőnek választották Szeged egyik kerületéből, amely időtől kezdve majdnem szakadatlanul képviselő. A muzeumi állástól való megválással s a politikai pályára való lépéssel azonban nem szakított régi kedvenc studiumával; a nagyobb számu apróbb, részint tudományos, részint népszerü dolgozat mellett nagyobb monumentális munkákat is irt. 1883. egyik alapítója volt az állatvédő egyesületnek (l. o.). A magyar természettudományi társulat megbizásából a magyar halászat és halfauna tanulmányozásához látott, minek érdekében beutazta és felkutatta az ország nevezetesebb halvidékeit; felkereste a halászokat otthonukban, kunyhóikban, elkisérte a halászataikhoz, kikérdezte, elleste féltékenyen őrzött műszavaikat, szokásaikat. Tanulmányainak eredményeit A magyar halászat könyve c. kétkötetes munkájában örökítette meg, amely nemcsak a hazai irodalmunkban hanem általában a maga nemében is páratlan. Érdekfeszítően ismerteti a magyar halászat őkori történelmét, fejlődését; jelenlegi állását, a halászéletet és zokásokat; mű- és mesterszótárában gazdag szókincset ment meg a végpusztulástól s e mellett a ahzai halfajok tudományos ismertetését sem mellőzi. A halászatot tárgyaló nagy munkájának befejezés után más térre fordította figyelmét s a temészettudományi társulattól megbizást nyert a hazai madárvilág tanulmányozására. Ennek érdekébne 1889-ben Norvégiába utazott madártani megfigyelések tételére, mely utjáról több kisebb érdekfeszító közleményt s egy nagyobb munkát tett közzé. 1890. szervezte a madárvonulásokat megfigyelő bizottságot s mint emgfigyelő maga is tevékenyen működött. 1891-ben tevékeny részt vett a Budapesten összegyült 3. ornitologiai kongresszus rendezésében, melynek egyik elnöke volt. Ő szerkesztette a kongresszus emlékiratait s ez alakalomból megirta a Petényi S. J. életrajzát és tudományos érdemeinek méltatását. 1893. megalapította a magyar ornitologiai megfigyelések középpontját és ennek veztője. 1894. a magyar kormány anyagi támogatásával Aquila cimen uj folyóiratot alapított meg a madártani közleményeg befogadására; ugyanez éven hozzákezdett a magyar pásztorélet tanulmányozásához s hogy ezt a millenniumi kiállításon érdemlegesen bemutathassa, az ország különböző részeiben tanulmányutat tett és gazdag anyagot gyüjtött. Munkái és dolgozatai részint hazai és külföldi folyóiratokban, részint önállóan jelentek meg: Erdély Bőr- és Egyenesröpüi (1871; Dei Dermapteren und Orthopteren siebenbürgens, 1871); Die Decticiden d. Brunner v. Wattenwyl"schen Sammlung (1874);Beitarg zur Kenntniss d. Arachnidenfauna Siebenbürgens (1871); Magyarország pókfaunája (3. köt. 1876-1879);Ueber Thysa pythonissoeformis (1879); A galambóci légyről (1876); Egy kártékony rovarról (1876); Korcs bogarak (1877); Erismatura leucocephala a magyar Ornisban (1875); A magyar madárvilág ez idei vendégei (1875); Korcscsőrü madarak (1877); A magyar madártan irodalma (1878); Xema Sabinii a magyar madárvilágban (1879); A mezőség (1879); Reliquia Petényiana, Carnivora, Chiroptera (1879-80-); Trochilium apiforme, egy hermaphrodita (1882); Umbra canina (1882); A magyar halászat könyve (2. köt., 1887); Az északi sarkkör madáréletéből (1889). V. ö. Daday J., A magyar állattani irodalom ismertetése 1870-1880-ig és 1881-1890-ig.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is