Hermann

1. badeni őrgróf, német hadvezér, szül. Badenban 1628 okt. 12., megh. Regensburgban 1691 okt. 2., Vilmos őrgróf fia. Szülei a papi pályának szentelték és kölni jezsuiták gondjaira bizták. 1661. azonban H. kilépett a papságból és a hadi pályára lépett, mely őt több izben Magyarországba vitte. Igy 1663., midőn a burgundi kerület hadosztályát a törötkök ellen vezette. 1665 óta XIV. Lajos francia király ellen hadakozott, egészben véve azonban csekély sikerrel. 1675. Turenne elől a Breisgauból meghátrált. 1676-ban ellenben Philippsburg várát megadásra kényszerítette. a nimwegeni béke megkötése után a császár emgbizásából több izben diplomáciai küldetésben járt, igy Berlinben is. 1862. I. Lipót az elhunyt Montecuccoli utódává nevezte ki a bécsi udvar hadi tanács elnöki székére és egyuttal tábornaggyá tette. Ebben az ellásban erélyesen sürgette a török elleni háboru előkszületeit, de az udvar nem igen hallgatott rá. Midőn a török 1683. Bécs ostromához fogott, H. a császár parancsára leőbb Linzbe s onnan Szobieszki táborába indult, akit azután szóval és tettel Bécs felmentésében segített. Nagy része volt a szept. 12. fényes diadal kiviviásában. 1684. a magyar hadjáratban csak azóta vett részt, hogy a császári fővezér (Lotaringiai Károly) már felhagyni készült Buda ostromával. H. érdeme hogy visszavonuláskor legalább a nagyobb ütegeket sikerült megmenteni. Midőn a porta 1685-ben békeajánlatot tett Lipótnak, H. a háboru erélyes folytatását sürgette és Nagyvárad tervbe vett sotromlássa helyett Szigetvár megvivását hozta javaslatba. 1687. a gyanakvó Caraffa többedmagával H.-t is azzal gyanusította, hogy Thökölyvel konspirál, és az eperjei vértörvényszék ennek megfelelően h. ellen is pört indított. Ekkor azonban H. unokaöccse, Lajos Vilmos magánál I. Lipótnál emelt panaszt Caraffa ellen, mire Lipót a bünvádi keresetet beszüntette. 1687. H. Győr várának kapitánya lett és jelen volt József főherceg magyar királlyá való koronáztatásán. 1688. a császár a regensburgi birodalmi gyülésre küldötte mint főbiztost és ott értesült H. a zalánkeméni nagy diadalról. Nemsokára ez örömhir után szélütés érte. Nőtlenül halt el.

2. H., a cherusok vezére, l. Arminius.

3. H. (IV.), Hessen tartománygrófja, Móric grófnak fia, szül. 1607 aug. 15., megh. 1658 ápr. 4. Születésétől fogva egyik lábánál béna volt; tudományos nevelésben részesült és még munkákat is irt. Fülöp bátyjának halála után 1626. ifjabb testvérei fölött gyámkodott; 1640 óta Rotenburgban élt, mely neki jutott osztályérszül. Művei közül megemlítendők: Observationes historico-mathematicae de annis 1618-35 (1635); Deutsche Astrologia (Grebenstein 1637); Historia meteorologica (Cassel 1651); Hexaemeron (u. o. 1652).

4. H. Köln választó-fejedelme és érseke, Wied gróf, I Frigyes grófnak harmadszülött fia, szül. 1477 jan. 14., megh. 1552 aug. 15. Különben papnak nevelték és Fülöp érsek elhalálozásával kölni érsekké lett (1515). A wormsi és augsburgi birodalmi gyüléseken Luther tanai ellen szavazott, országában kihirdette a wormsi ediktumot, Paderbornban pedig, melynek 1532 óta püspöke volt, keményen üldözte a lutheránusokat. Mindamellett ő is a reformokat sürgetett. Melanchton, Bucer és mások segélyével 1543-ban reformjavaslatot dolgozott ki, melynek keresztülviteléhez Kolnben azonnal hozzás is látott. Azonban a kölni papság többsége V. Károlyhoz fellepezett, aki azután a reformot betiltotta, III. Pál pápa pedig H.-t 1546. letette és Adolfot, schaumburgi grófot nevezte ki helyében kölni érsekké. A schmalkaldi háboru Adolf javára dönté el a vitás hatalmat, miere H. 1547-ben önként leköszönt és Wiedbe vonult vissza. Utódja mindenképen elnyomta a reformációt. V. ö. Varrentrapp H. von Wied und seine Reformationsversuche in Kölni (Lipcse 1878); Essen, Gesch. von Köln.

5. H., Luxemburg grófja, kit az Ochsenfurtban 1081-ben összegyült szászok és svábok IV. Henrik ellenkirályul választották, mire Siegfried mainzi érsek december 26. Goslarba megkoronázta. Midőn IV. Henrik 1085. Szászországba tört, H. Dániába menekült;nemsokára azonban visszatért és Welf herceggel szövetkezve, a Majna melléki Bleichfelden megverte a császár hadát és Würzburgot is hatalmába kerítette. Nemsokára azonban megunván a viszálykodást, nemkülönben azt a szánalmas szerepet, melyet játszott, 1088. örökös tarotmányaiba vonult vissza. Néhány héttel később Kochem ostromlása közben 1088 szept. 28. elesett. a nép «foghagymás király» gúnynévvel illette.

6. H., (I.), szász pfalz-gróf és türingiai tarománygróf, Lajos gr. másodszülött ifa, szül 1160 körül, meghalt Gothában 1217 április 25. 1180. haddal támadt a birodalmi átokkal sujtott Oroszlán Henrik ellen, csakhogy Weissensee mellett verséget szenvedett és fogságba került, melyből csak egy év mulva szabadult ki. III. Lajos bátyjának halála után 1190. Türingiát is örökölte és az Unstrut mellett fekvő Neuenburgból a Wartburgba helyezte át székhelyét. H. mint a művészet és költészet pártolója ismeretes és ő maga is versenyzett a minne-dalnokkal. Az u. n. Wartburgi verseny a hagyomány szerint az ő elnöklete alatt ment végbe. Első házasságából származó jutta leánya Detre meisseni őrgróf neje lett. Második nejétől, bajor Zsófiától, több gyermeke volt; nevezetesen: Kegyes Ljaos (utódja), magyar Szent Erzsébet férje, továbbá Raspe Henrik, Lajos utodja és azonfelül még két leánya. - 7. H. (II.), az előbbinek unokája, Kegyes Lajosnak és Szt. Erzsébetnek fia, 1227 óta uralkodott Raspe Henrik nagybátyjának gyámsága alatt, 1241. azonban gyermektelenül meghalt. V. ö. Knochenhauer, Gesch. Thüringens (1871).

Forrás: Pallas Nagylexikon