Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Hermann... ----

Magyar Magyar Német Német
Hermann... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Hermann

1. Frigyes Benedek Vilmos, bajor nemzetgazdasági és statisztikai iró, született Dinkelsbühlben 1795 dec. 5., megh. Münchenben 1868 nov. 23. 1821. lett az erlangeni egyetemen a kamarai tudományok magántanárává; 1825-27. egy nürnbergi gimnáziumban volt számtantanár, mire mint a kamarai tudojányok rendkivüli tanára ment münchenbe, ahol 1833. rendes tanárrás, s két év mulva a müncheni tudományos akadémia tagjává lett. 1848. a frankfurti alkotmányozó gyülésbe küldték, ahol szabadelvü álláspontot foglalt el. 1849 febr. ott volt az u. n. nagynémet párt alapítói között, amely Poroszország hegemoniája eleln küzdött. 1850-1867 H. a bajor statisztikai hivatalat igazgatta, 1852. pedig részt vett a bécsi vámtanácskozásokban. H. legnevesebb dolgozata a Staatswirtschaftliche Untersuxhungen (1832), amelyben rendkivül elvont, szinte matematikai modorban tárgyalja a nemzetgazdaságtan elméleti alapkérdéseit. Egyéb nagyobb dolgozatai közül ezeket hozzuk föl: Dei Industrieausstellung zp Paris 1839 (1840); Über die Gliederung der Bevölkerung d. Königreichs Bayern (1855); Über den anbeu u. Ertrag des Bodens in Bayern (1855). Legbecsesebb statisztikai dolgozatai a bajor statisztikai hivatal 1850-67. közleményeiben vannak közzétéve.

2. H. János Gottfried Jakab, német filologus, szül. Lipcsében 1772 nov. 28., megh. u.o.1848.dec.31.Előbb jogot, majd filozófiát hallgatott a rövid jenei tartózkodása után, mely alatt a Kant filozofiájával foglalkozott, 23 éves korában habilitáltatta magát szülővárosában, ahol 1797. rendkivüli tanár, majd 1803. az ékesszólás és 1809. a költészet rendes professzora is lett. H. a kritikus-grammatikus iskola feje, mely iskola az antik irodalmi művek megértésében látja a filologia célját, s a nyelv kutatásában az első s elengedhetetlen eszközét e célnak. Ez irányzat ellentétben áll a Böckhével, ki inkább univerzális művelést kivánt, s ki bizonyos egyoldaluságot vetett H. szemére. Az ebből fakadó Vita H.-t a következő művek irására ösztönözte: Über Böckhs Behandlung der griechischen Inschriften (1826); Recendsion von Herrn K.O. Müllers Eumeniden des Aeschylos (1835) és Recension einer Antikritik und zweier Recensionen von Herrn K. O. Müller (1839). E vitatkozás lassankint kölcsönös elismerésre vezetett. Barátságosabb volt kezdettől fogva a Creuzerrel mitologiai kérdésekről folytatott tárgyalása: Breife über Homer und Hesiodus (1817) és Über das Wesen und Behandlung der Mytologie (1819). Egyéb művei közül megemlítjük: De metris poetarum graecorum et romanorum (1796); Handbuch der Metrik (1799); Elementa doctrinae metricae (1816); Epitome doctrinae metricae (1818, 4. kiad. 1869). Továbbá: De emendanda ratione graecae grammaticae pars (1801). Kiváló említést érdemelnek kiadványai. Kiadta Sophoklest és Euripidest. Ezenkivül kiadta Aristophanes Nubes-ét (1799 és 1830); a homerosi himnusokat; a latin irók közül Plautus Trinummus-át (1800, 2. kiad. 1853). Kisebb, a legkülönfélébb tárgyakról szóló és mintaszerü latinsággal fogalmazott dolgozatai, valamint latin és görög költeményei Opuscula-iban jelentek meg (7 köt. 1827-39., a 8-ikat unokája Fritzsche adta ki). Volkmannhoz intézett latin levelei 1882. láttak napvilágot. V.ö. Jahn, eine Gedächtnisrede (1849) és Köchly, H. Zu seinem hindertsten Geburtstag (1874).

3. H. Károly Frigyes, német filologus, született M.m. Franfurtban 1804 aug. 4., megh. Göttingában 1855 dec. 31. Filologiát tanult, tanulmányutat tett Olaszországban, 1826. a filologia tanárává nevezték ki Marburgba, 1842. pedig Göttingába. Hires H.-nak Lucianus, De conscribenda historia cimü művéről irt dolgozata (Frankfurt 1828). Egyéb munkái: Lehrbuch der griech. Antiquitäten (Br.-Feiburg 1882 óta); Geschichte und System der Platonischen Philosophie (1 köt. Hidelberga 1839); Kulturgeschichte der Griechen und Römer (kiad. Schmidt, 2 köt., Göttinga 1857-58) stb.

4. H. Károly Henrik, német festő, született Drezdában 1802 jan. 6., megh. Berlinben 1880 ápr. 30. A drezdai akadémián, majd Düsseldorban Cornelius vezetése alatt tanult, részt vett a bonni egyetem aulájának kifestésében, utóbb Corneliussza elment Münchenbe, az uj királyi palotában Wolfram von Eschenbach Parciváljában vett freskóképeket, müncheni protestáns templom mennyezetére Krisztus mennybemenetelét ábrázoló képet festett. 1841. sikertelenül hozzáfogott a schnikel-féle freskóképek kiviteléhez a berlini muzeum oszlopcsarnokában. Alkotóereje nagyon kevés volt. Legsikerültebb 15 nagy rajza, melyek a német történelmet illusztrálják. (1854).

5. H. Konrád, német filozofiai iró, a filologus H. Gottfried fia, szül. Lipcsében 1819 május 30. 1849. a lipcsei egyetemen magántanárnak habilitálta magát, 1860. rendkivüli, 1881 óra tiszteletbeli tanár ugyanott. Művei: Grundriss einer allg. Aesthetik (Lipcse 1857); Filozifiai nyelvtan (1858); Geschichte der Phil. (1867); Philosophie der Geschichte (1870); Die Aesthetik in ihrer Geschichte und als wiissenschaftl. System (1875); Die Sprachwissenschaft nach ihrem Zusammenhange mit Logik, menschl. Geistesbildung und Phil. (1875); Der Gegensatz des Klassischen und des Romantischen in der neuren Philosophie (1877); Hegel und die logische Frage der Philosophie in der Gegenwart (1878) stb.

6. H. Ludimar, német fiziologus, szül. Berlinben 1838 okt. 13-án, ahol orvosi tanulmányait is végezte; 1859. doktorrá avatták, 1865. magántanár lett s 1868. Zürichbe hivatott, ahol mint az élettan rendes tanára működött. Számos kutatást tett az élettan terén és sokat foglalkozott fizikával és kémiával. Művei: Untersuchungen zur Physiologie der Muskeln und Nerven (Berlin 1867-68); Über shciefen Durchgang von Strahlenbündeln durch Linsen (Zürich 1874); Grundriss der Phísiologie (7. kiad., Berlin 1863-82); Lechrbuch der allgemeinen Toxikologie (Berlin 1874); 1863-ban alapította Recklinghausen, Kühne és Munkkal a Centralblatt für die midecinischen Wissenschaften-t; 1884-ben Wittich utódaként Königsbergbe hivták.

7. H. Miklós, német egyházi dalszerző, megh. 1561 máj. 3. 1518 óta kántor volt Joachimsthalban. H. egyház dalai átmenetet képeznek a szigoruan liturgikus egyházi énekről a népszerübb háziasabb egyházi énekre. Dalainak ujabb kiadása Ledderhosetól való (Halle 1855). V.ö. Pfeifer N.H. (Berlin 1857).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is