Hermann

1. Dávid, erdélyi szász történetíró és teologus, szül. Medgyesn 1625 körül, meghalt Baromlakán 1682. Az egyházi pályára lépett és előbb Egerbegyen, majd Baromlakán lelkészkedett. Főbb művei közül említendő az Annales Eccelsiastici, melyben a szász egyháznak történetét irta meg 1520-tól 1659-ig (Graffius utóbb 1703. folytatta). A Ruina Transsylavani? cimű műben az 1645-59-iki válságos időt irta meg (ezt a művet Gunesch András egészítette ki). Az Annales rerum politicarum in Transsylvania c. munkában Erdélynek politikai történetét irta meg 1520-1655-ig. Irt több rendbeli egyháztörténeti munkát is, mint: Jurisprudentia ecclesiastica seu fundamenta jurisdicitionis ecclesiastic? Saxounum in Transsylvania; mely mű különösen a XVII. sz.-ra nézve fontos forrásmunka. V. ö. Teutsch G. D. cikkét az Allgem. Deutsche Biogr. XII. 167.

2. H. József, egyházi iró, szül. Magyar-Óvárt, megh. 1775. Eleinte szülővárosábáan, később Győrött plébános, kanonok és hitszónok volt. Főműveti: Loyola szt. Ignácnak szerencsés hadi esete (Nagyszombat 1759); A keresztény oktatás gyülekezetének tudománya (Győr 1760); Három idvességes üdvözléls stb. (u. o. 1761).

3. H. Lukács, evang. püspök és iró a XVII-ik század utóbbi felében; előbb idecsapataki, baromlaki, 1687 óta medgyesi, majd bertahlmi lelkész s egyszersmind 1691-től 1707 szept. 11. bekövetkezett haláláig szuperintendens. A kuruc háboru kerdetén (1704 márc. 25.) sokat szenvedett az Ecsedi János vezérlete alatt Bertahalmát feldult kurucoktól. Kéziratban maradt művei: Protocollum Actorum publicorum Synodalium Status eccl. Saxonum is Transs. 1545-1682;Protoc. diplomatum privilegialium pro pastoribus ecclarum Sax.

Forrás: Pallas Nagylexikon