Hermeneutika

(gör.), általában az értelmezés elmélete, vagyis azon szabályok összege, melyek szerint vm. irat értelmét fölfedezni és magyarázni kell. A bibliai H. (szentírás-magyarázattan, irásűvek elmélete) azon alapelveknek rendszeres foglalatja, amelyek szerint a bibliai könyvek értelme felfogható és kimagyarázható. Ennyiben ez az exegetikával, vagyis a szentirás-magyarázás tényleges tudományával rokon tudomány-ág. A helyes magyarázás elvei szerint a bibliát nem elég csak tisztán tárgyi v. nyelv- és mondattani szempontból elemezni, hanem e kettős értelmezési eljáráson kivül a magyarázónak ki kell terjeszkedni a történelmi, lélektani és összes teologiai vonatkozásokra is, hogy igy a bibliából mindig világosan meg tudhassa értetni a tényeket s az igazságot. A H. régebbi történelmére vonatkozólag v. ö. Rosenmüller, Historia interpretationis libr. sacror. in ecel. chiristiana (1795-1812): a reformációs óta terjedő korra nézve pedig Meyer, Geschichte der Schrifterklärung seit der Wiederherstellung der Wissenschaften (1802, 5 köt.); Reuss, Geschichte der heil. Schrift des N. T. (2. kiad. 1853); Ranolder, Hermen.bibl. (Pécs 1839); Dankó, Herm. sacra (Bécs 1867); Cornely Systema hermeneuticum (1885) L. még Exegesis és Értelmezés.

Forrás: Pallas Nagylexikon