Hermes

1. György, német kat. teologus, szül. Dreyerwaldban (Vesztfália) 1775 ápr. 22., megh. 1831 máj. 26. 1792. a münsteri egyetemen a bölcseletet és teologiát végezte; 1798. a münsteri gimnáuizium tanára lett, 1799. fölvette az egyházi rendeket. Mint gimnáziumi tanár a bölcselet és hittudomány tanulmányozásával foglalkozott. Ezen tanulmány gyümölcse volt 1805. kiadott kisebb munkája a kereszténység benső igazságáról. Irodalmi munkássága alapján 1807. meghivták a münsteri egyetem teologiai székéra, ahol a dogmatikáról és a hittudományok bevezetéséről tarott előadásokat. Münsterben 1819-ig tanított; ezen évben meghivatott a bonni egyetemre. 1825. gróf Spiegel, Köln érsekkanonokká nevezte ki. Feladatul tüzte ki a kereszténységet bölcseleti rendszerben füzni, a keresztény igazságokat észigazságok gyanánt fölfogni, egy olyan rendszert találni, melynek alapján bölcseleti tagoltság szerint volna a keresztény hittudomány rendszere fölépíthető. Nagyon kedvelt tanár volt és sok követője akadt. Másrészről sokan eleinte titkon, később nyiltan folyóiratokban és röpiratokban támadták és téveseknek itélték részint ismeretelveit, részint a hitről és a tudásról való tanát. Végre is az ügy Róma elé került, XVI. Gergely megvizsgálta s 1835. és 1836. külön-külön brevében elitélte. A breve kárhoztatja a kételygő kiinduló pontot és az értelem biróságra való emelését természetfölötti dolgokban. A breve megjelenése után sokan elhagyták H. tanát. Braun és Achterfeld azonban nem akartak a szentszék itélete előtt meghajolni, miért is állásuktól megfosztottak. H. véleménye szerint a teologiának tárgyát a kereszténység megokolása, igazságának belátása képezi. Ezen belátást, illetve meggyőződést nem a közönséges értelemben vett hit, hanem a dialektika, a tudományos kutatás szerzi meg és egészen az emberi észnek terméke és tulajdona. A hittudósnak mindenekelőtt a következő hármas tételt kell vizsgálnia és eldöntenie: 1. vajjon az ember egyáltalában képes-e megismerni az igazgságot; 2. létezik-e Isten és minők tulajdonságai; 3. lehetséges-e a kinyilatkoztatás és milyen föltételek mellett. Ez a hirhedt Philosophische Einleitung-nak a tárgya. (Első kiadás: Koppenhrath, Münster, később ugyanott kinyomtatta H. halála után 1831. Achterfeld; 1829-34. jelent meg az Einleitung in die christ-kathlolische Theologie).

2. H. János Timót, német iró, szül. Petznickben 1738 május 31., megh. Boroszlóban 1821 julius 24., mint főkonzisztoriumi tanácsos és prépost. Richardson és Wieland befolyása alatt több regényt irt, melyek közül főképen Sophiens Reisen von Memel nach Sachsen (1770-85, 5 köt.) keltett bizonyos feltünést.

Forrás: Pallas Nagylexikon