Hermes Trismegistos

a régi egyiptomiaknál az egyik nevezetes istenség, Tehut. v. Thot, görög neve. A művészeti ibiszmadár alakjában ábrázolja, vagy ember alakban ibiszfejjel. Mint ilyen ő a hold istensége, az időszámításé, mely a hold járásán fordul meg, nemkülönben a mérésé és mértéké is. Az utóbbi alapon az idők folyamában (mint ez a papiroszokból kiderül, L. Hieroglif is) ő válik a világrend, a mindenségben uralkodó beosztás és célszerüségi istenszeme képviselőjévé. Védője és ura a törvényeknek, istene a szellemi hatalomnak, rendezője az istentiszteleti szertartásoknak és legfőbb ellenőre minden tudománynak és művészetnek, kinek az egyiptomiak nem csupán az irás feltalálását tulajdonítják, hanem azt is, ami az összes tudományok alapelveit és elemeit is képezi. Okmányszerüleg előfordul egy bűvészeparuszon és egy Galleinus korbeli dekretumban. (V.ö. Mittheil. aus dem Papyrus Reiner, V. kötet, 1892.) Ugyanazért egy egyiptomi hellenizmus korában megszokták a görögök, hogy a matematika, asztronomia, gyógyszerészet, sőt a zene kézi könyveit és alapvonalait hermetikus könyveknek nevezzék. Ezek a munkák (többnyire papiruszok, L. Ebers és Hieroglifok) néha rendkivül terjedelmes kompendiumokat képeznek és nehezen magyarázhatóságuk, sőt sokáig egyáltalában megfejtetlen voltuknál bizonyos titokzatosság tapadt hozzájuk, minek folytán később az aranycsinálást és büvészetet (l. Alkémia és Mágia) hermetikus (zárt) tudományoknak nevezték, mint amik csak bizonyos titoktartás leple alatt szállhatnak tanítóról tanulóra, akik közt ennek révén hermetikus lánc áll fenn. Végül Toth-nak feladata volt a tulvilágon a halotti itélet alkalmával (l. Halottbiróság) az elhunytak jó és rossz tulajdonságainak mérlegelése és a kipróbált lelkek átvezetése a napistenségeknek a boldogító közelségébe, akár csak a görög Hermes Psychopompos. Ezt a hasonlatosságot észre is vették a görögök és igy lett Toth-ból a »háromszor nagy«. Hermes, miként már a hieroglifok többnyelvü emlékeinek görög szövegeiben ismételten előfordul. Később aztán H. alakját egy mesés bölcs vagy egyiptomi király fogalmához kötötték, aki mint ilyen a misztikusok legrégibb tekintélyeinek egyike. Igy fordul elő az uj platonikusoknál, euhemeristáknál és őskeresztényeknél; majd később a sziroknál és mohammedánoknál, kik mindannyian némely munkákat is tulajdonítottak neki. E munkák közül a bölcseleteiket, kivál a hires Poemander-t kiadta Parthey (Berlin 1854), az orvosaikat Ideler a Physici et medici graeci I. kötetében (Berlin 1841). A Poemanderről, mely a magyarországi mágia és alkémia, kivált a sárosvmegyei aránycsinálók (a girálti Pottornyai, Szulyovszky és Szirmay) kisérleteiben is szerepelt, külön könyvet irt Hilger (Bonn 1855); a hermetikus könyvekről általában Baumgarten-Crusius (Jena 1827); magáról H.-ről Peitschmann (Lipcse 1875). A Szulyovszkyak, illetve Potteronyaiak sárosvmegyei (1892-ig girálti) illetőleg kivonatáról (Schediasma Abbrevitaum) is történik említés, de ennek nyom veszett.

Forrás: Pallas Nagylexikon