Herodes

Tiberius Claudius Atticus, görg szónok és műpártoló, szül. Marathonban Kr. u. 101 körül régi családból, mely eredetét Erechtheusre vezette vissza, megh. 170-ben. 120. már ő volt annak az athéni küldöttségnek a szónoka, mely Hadrián császár üdvözlésére Pannoniába sietett, majd ugyanazon császár (Kr. u. 125.) kinevezte a kisázsiai városok prefektusává, mely állásában különösen a vizvezetékügy fejlesztése körül buzgólkodott. Athénbe visszatérve, ő lett az archon eponimosz. 140. Rómában találjuk, mint Antoninus Pius fiainak nevelőjét, három évvel később mint konzult. Gazdag ember lévén, nagy vagyonát fényes épületek emelésére fordította, miknek egész sorozata füződik emlékéhez. Jelesebbek: Lykurgos panathenaei stadiuma, egy Tyche-templom, de különösen az athéni Odeion és az olimpiai vizmű (exedre), mely utóbbiak a Via Appián lévő Triopionnal egyetemben elhalt nejének, Regillának emlékére készültek. Az Odeion nyomai ma is láthatók (cédrusfatető, márványburkolat, pompás mozaikok). Az exedra Kr. u. 156. épült. Szónoki tehetségéről az ókorból a lehető leghizelgőbb bizonyságok maradtak, bár egyetlen ránk jutott beszéde (az államról) ezt a hizelgést nem igazolja. Életét és működését, mely az ókori képzőművészetben korszakos, régebben Fuelles ismertette (Herodis Attici vita, Bonn 1864), ujabban Vidal-Lablache (Hérode-Atticus. Páris 1871).

Forrás: Pallas Nagylexikon