Herondas

(Herodas), ókori görög költő, aki az alexandriai korban valószinüleg Ptolemaios Philadelphos alatt élt. Irt mimiambusokat (népies bohózatokat), melyek a sziciliai nép tréfáiból fejlődtek ki. H. a mimus megalkotóját, Sophront követte, az előadásban egyes tárgyakat Theokrittól vett, a formát (a choliambust v. skánzont), mint ő maga mondja Hipponaxtól, nyelve az ión dialektus, de erősen keverve dórizmusokkal és népies fordulatokkal. Műveiből a legujabb időkig csakis töredékeket ismertünk, miglen Kenyon a Britisch Museum egyik papiruszából 7 darabját adta ki töredékekkel egyetemben (1891). Személyei élénk genreképei az ókori középosztályu férfiaknak és asszonyoknak. Főbb alakjai: a verekedő iskolamester, kihez az anya csemetéjét megfékezés végett hozza, a nőcipész, féltékeny asszony, a babonás vidéki hölgy, aki Aesculap isten szentélyét bámulja meg Kos szigetén. A nyelvezet népies, tele közmondásokkal. Kiadások a Kenyon papirusza alapján Büchelertől (Bonn 1892) és Brusiustól (Lipcse 1892). Magyarázó művek: Crusius, Untersuchungen zu dem Mimiambus d. Herondas (Lipcse 1892); Reinach (Revue des études grecques 1891); Kynaston (Classical Review VI, 85); Wright J. H., Herondaea (Harward Studies on Classical Philology, Boston, 1893), de különösen Hauler, Ueber Sophron Theokrit u. H. (Verh. des 42. Philologentages, Bécs 1894).

Forrás: Pallas Nagylexikon