Hervoja

Hrvatinics Vukac fia, ki 1386-1416. nagy szerepet játszott a Délvidék történetében. Családjának nagy birtokán kivül saját ügyessége is nagy tekintélyre emelte. Tvartko bosnyák király, ki Dalmáciában, de főkép Horvátországban óriási hódításokat tett, 1388. H.-t és fivérét horvátországi helytartóivá nevezte ki. Tvartko halála után a bosnyák királyok mellett, mint ezeknek major domusa, kiskirály-szerepet játszott. A Nagy Lajos trónját öröklő nők uralmával szemben erős ellenzéki politikát üzött. Már Kis Károlynak hatalmas pártosa volt öccsével, Vukkal együtt. Ez ellenzéki politikához hiven, Zsigmond ellen a lázongó Horváthy testvérekhez csatlakozott, s Nápolyi László pártjára állt. László megerősítette a Tvartkótól nyert méltóságban. 1393. azonban fordult a kocka, a Horváthyak kárára. H. szint változtatott, hűséget fogadott Zsigmondnak és Máriának, de szavát rövid ideig tartotta meg s ujra László pártja élére állott. Zsigmond 1398. a trauiaknak H. hőtlenségéről panaszkodik. 1403 jul. 9. mint a boszniai és rác kir. hadak fővajdája s László király teljhatalmu kormányzója, Zárában várakozik urára, koronázása fölött rendelkezik. László hálás volt a hatalmas főur iránt, kitől sokat remélt; 1403 okt. Spalato s a szomszédos szigetek hercegégé tette. Spalato birtokában a Balkán nyugati részén majd egy évtizeden át ő az ur; Bosznia királyait, külügyeit ő vezeti. Katonasága, nagy udvartartása volt, követeket tartott, pénzt veretett. Mégis ő volt az első, aki 1408. Zsigmond győzelmes fegyverei előtt meghódolt. Odahagyta a bukott László-pártot, Budára ment Zsigmond elé. Itt szivesen fogadták; Zsigmond feledi 15 éves (1393-1408) lázadását, minden méltóságában megerősíti, sőt a nemrég alapított sárkány-renddel is feldiszíti. Állhatatlansága, számos horvát és magyar főur gyülölete a királyi udvar szemében elhomályosították csillagát. Mellőztetése ismét támadásra késztette; Sándali vajda nevü vetélytársának megsemmisítésére a törökkel szövetkezett; ez elengedő ok volt arra, hogy Zsigmond távollétében Borbála királyné pártütőnek nyilvánítsa, sőt javaitól is megfossza. Hasztalan mentegette magát, a Zsigmond által is helybenhagyott királyi parancsot végrehajtották rajta 1413. év közepén. Éppen kapóra jött neki I. Mohammed szultán segítségajánlata; Magyarország ellen a törökkel együtt fegyverkezett. Uszora vajdaságban Doboj vára közelében ütköztek meg elleneikkel; Tulnyomó erővel s csellel meggyőzték a nagynevü királyi vezéreket. Monoszlai Csupor Pál bán elesett a harban, Maróthy és Garay János török rabságba kerültek. H. ismét felülkerekedett, de a török kegyén alapult hatalmát nem sokáig élvezhette: 1416 áprilisban meghalt a délvidék e hatalmas oligarkája, miután negyedszázadon át nagy befolyást gyakorolt Bosznia, Horvát- és Dalmát-, sőt Magyarország sorsára is. Hős volt testestől-lelkestől, de merev, erőszakos jellemü, ki sem céljai elérésében nem válogatta az eszközöket, sem ellenségeinek nem tudott megbocsátani. 1403-ig bogumil vallásu volt s ezért van e vallás egyik szertartáskönyve neki ajánlva.1403. a spalatói érsek közvetítésére keresztény lett. Felesége, Ilona, Nelipics János leánya, keresztény volt. Házasságukból egy fiugyermek származott; Balsa.

Forrás: Pallas Nagylexikon