Herwegh

György német költő, szül. Stuttgartban 1817 máj. 31., megh. Lichtenthalban, Baden-Baden mellett 1875 ápr. 7. Tübingában teologiát hallgatott, azután Stuttgartban egy lapnak munkatársa volt; mint ilyen összeveszett egy katonatiszttel s ezért Svájcba menekült, ahol szintén mint ujságiró működött és ahol Gedichte eines Lebendigen cimü politikai költeménygyüjteményét is kiadta (1841, 10. kiad. 1877). 1842. meglátogatta Poroszországot, ahol mindenütt, még a királynál (IV. Vilmos) is kitüntető fogadtatásra talált. Azonban egy Königsbergből a királyhoz intézett nyilt levele következtében kitiltották a porosz területről s Zürchben sem türték meg, ahol le akart telepedni. Később Párist választotta állandó tartózkodási helyéül. Itt irta meg költeményeinek második kötetét (1844) s fordította le Lamartine összes műveit (1843-1844, 12 kötet).Itt lépett összeköttetésbe a forradalmi propagandával és 1848 ápril havában egyszerre csak egy német-francia munkás-légióval megjelent Badenban. A württembergi csapatok azonban könnyen elbántak vele; futnia kellett s menekülését csak felesége bátorságának köszönhette. Ezután ismét hosszabb ideig lakott Párisban, majd Zürrichben és vége Lichtethalban. Most már csak kivételes alkalmaknál lépett egy-egy költeményével a nyilvánosság elé, lefordított azonban néhány Shakspere-drámát a Bodnstedt-féle kiadás számára. Halála után (1877) megjelent Neue Gedichte-i elkeseredett hangulatukkal nem sok költői élvezetet nyujtanak.

Forrás: Pallas Nagylexikon