Herz

1. Henrietta, szül. Berlinben 1764 szept. 5., megh. u.o. 1847 okt. 22. A spanyol eredetü de Lemos zsidó orvos leánya volt s 1779. nőül ment H. Márkus orvoshoz. Mint korának legszebb asszonyát, de kiváló női erényeiért és szelleméért is, mindenfelől hódolattal vették körül. Házában gyültek össze a művészet és tudomány képviselői, különösen a szabadabb romantikus iskola hivei: mindkét Humboldt és Schlegel, Schleiermacher, Mirabeau, Engel, Moritz, Schadow, Varnhagen v. Ense, Rahel, a kurlandi hercegnő stb. Környezetében töltötte ifjusága egy részét Börne. A Schleiermacher lelkében élő vallásban látja H. ideálját, de a keresztséget anyja iránt való kegyeletből csak ennek halála után 1817. vette fel. Jótékony volt mind haláláig, ebben aggkorára a porosz királynak kegydija is támogatta. V. ö. Fürst, Henriette H. (1850, 2. kiad. 1858); Briefe des jungen Börne an H. H. (1861).

2. H. Henrik, zongoraművész és zeneköltő, szül. Bécsben 1806 jan. 6., megh. Párisban 1888 jan. 5. Már mint 8 éves fiu közreműködött hangversenyekben, 1815. a párisi konzervatoriumba ment, majd nagy eredménnyel hangversenyezett az egész világon. Később zongoragyárat alapított Párisban s tanár lett a konzervatoriumban. Számos pedagogiai zongoraművet irt; kompozicióinak száma200. Szellemesen és humorisztikusan irta meg: Mes voyages en Amérique c. könyvét (1866). H. főképviselője a Mendessehn, Schumann, Chopin és Liszt előtti korszak virtuózainak (1820-1840).

3. H. Kornél, francia szélhámos, egy Besançonban letelepedett bajor könyvkereskedőnek a fia, szül. u. o. 1845 szept. 3. Az 1870-iki német háboru kitörése után orvosnak jelentkezett a Liure seregnél, a háboru után pedig, hamisított oklevél alapján, egy párisi kórházban nyert alkalmazást. Ugyanekkor a második nejével kapott hozománnyal többrendbeli merész spekulációba fogott; igy többek között a villamos részvénytársulat érdekében is fáradozott és ezen a téren szerzett állitólagos érdemei fejében Freycinet miniszterelnök utján a becsületrendet kapta meg (1878). Ekkor a politikai világgal is voltak már összeköttetései. Főfigyelmét azonban merész pénzügyi spekulációkra fordította. Már 1881 óta foglalkozott a hanyatló Panama-csatorna részvénytársulattal és azokhoz a szélhámosokhoz tartozott, kik a Lesseps igazgatótól kierőszakolt pénzzel részben a sajtót, részben több képviselőt és minsztert megvesztegettek, hogy az uj kötvények kibocsátását, illetőleg azok azok engedélyezését biztosítsák. A társulattól kizsarolt 10 millió frankon azonban cimborájával, báró Reinachhal összeveszett. Reinach ugyanis csak 4 milliót adott át H.-nek, ki ezért rettenetes módon boszulta meg magát. Megszerezvén Clémenceautól a Reinach által összeállított jegyzéket, mely a megvesztegetett képviselők és bankárok neveit tartalmazta, Reinachtól nemcsak a kikötött 10 millió kifizetését kierőszakolta, hanem a Panama-társulattól is zsarolt ki ujabbban 1.500.000 frankot. Reinach öngyilkos lett. Ekkor azután kitört a Panama-botrány, mely elől H. még idejekorán Angliába menekült, hol Beournemouth fürdőben villát vásárolt. A francia kormány kiadatását követelte az angol kormánytól, de H.-nek sikerült oly súlyos betegséget szimulálni, hogy az angol kormány, hivatkozással az orvosi bulletinekre, H. kiszolgáltatását megtagata. A tárgyalások hónapokon át huzódtak, mignem végre a Dupuy minisztérium, illetőleg Guérin igazságügyi minszter erélyesebben fogott a dolgohoz. 1894 jul. 27. tárgyalta a párisi fenyítő törvényszék a pört, melynek folyamán a távollevő H.-et zsarolás miatt 5 évi fogházra itélte.

Forrás: Pallas Nagylexikon